Súlyos állítások az Operaházról – Harangozó Gyula bírálta Ókovács Szilvesztert
Komoly kritikát fogalmazott meg a Magyar Állami Operaház működésével és a nemrég leváltott főigazgatóval, Ókovács Szilveszterrel szemben Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész, az Operaház örökös tagja. A művész szerint az elmúlt években súlyos problémák halmozódtak fel az intézményben.
Harangozó Gyula azt állítja, hogy az Operaházban módszeresen félreállították azokat, akik szembe mertek helyezkedni a vezetéssel. Kritikája szerint komoly visszásságok voltak a pénzek elosztása körül is, és az intézményben olyan működési struktúra alakult ki, amelyből hiányzott a szakmaiság, és amelyben nem volt helye az építő kritikának.
A táncművész úgy véli, Ókovács Szilveszter leváltása fontos lépés lehet a változás felé, ám önmagában nem elegendő a valódi fordulathoz. Szerinte a megújuláshoz nemcsak az egykori főigazgató távozására, hanem a hozzá kötődő teljes vezetői és szakmai holdudvar leváltására is szükség lenne. Mint fogalmazott, nem kormányváltást, hanem rendszerváltást szeretnének.
Harangozó Gyula szerint az egykori főigazgató önkényesen rendelkezett az elismerések odaítéléséről, és ez alól az örökös tagság sem jelentett kivételt. Állítása szerint Ókovács több alkalommal önhatalmúlag változtatta meg az örökös tagság alapszabályát, és magának vindikálta a jogot, hogy minden második alkalommal ő jelölhessen művészt az örökös tagok közé. A táncművész szerint az egykori főigazgató az Operaházat „hűbérúrként” kezelte, az örökös tagokat pedig a vazallusaiként.
A Kossuth-díjas művész arról is beszélt, hogy Ókovács teljesen elzárkózott az építő jellegű kritikáktól és a szakmai párbeszédtől. Elmondása szerint ha egy örökös tag kritikát fogalmazott meg a vezetői stílussal kapcsolatban, azt az Operaház elleni támadásként értelmezte, és szankcionálta az érintettet. Példaként említette Keveházi Gábort, akitől állítása szerint megvonták a juttatásait. Harangozó Gyula szerint az évek során módszeresen eltávolítottak mindenkit, aki ellenvéleményt fogalmazott meg, és azok közül, akikkel Ókovács annak idején együtt kezdte a munkát, mára senki sem maradt az intézményben.
A táncművész azt is felrótta az egykori főigazgatónak, hogy a rangos elismeréseket és a különböző pozíciókat a saját embereinek juttatta. Állítása szerint Solymosi Tamás balettigazgató Kossuth-díját is Ókovács intézte el, a laudációban a grandiózus koreográfiáit említve, holott Solymosinak egyetlen önálló koreográfiája sem volt, legfeljebb társkoreográfusként működött közre. Harangozó szerint az október 27-i gyűlésen Ókovács megpróbálta keresztülvinni, hogy Solymosi is örökös tag lehessen, ám a tagság többsége nem tartotta méltónak erre az elismerésre, még úgy sem, hogy a szabályzattal ellentétben a távol lévő tagok telefonon leadott szavazatait is figyelembe vették.
Harangozó Gyula szerint az előadások műsorra tűzéséről és játszásszámáról is az döntött, hogy éppen melyik vezetőségi tag részesülhetett az azok után járó jogdíjakból. Mint mondta, nagyjából másfél évvel ezelőtt mindenféle indoklás nélkül a vezetőségi tagok fizetését is megduplázták. Összegzése szerint az a szabálytalanság, amelybe Ókovács végül belebukott, csupán a jéghegy csúcsa volt.
