Oláh Ibolya a Magyarország című dal utáni atrocitásokról beszélt
Oláh Ibolya énekesnő szerint a Magyarország című dal megjelenése után olyan dolgok történtek, amelyeket nagyon nagy traumaként élt meg. A fellépésein atrocitás érte, és ez a mai napig benne maradt – mondta el az énekesnő, aki húsz év után énekelte el újra a dalt Geszti Péterrel.
A két előadó kapcsolata 2005-ig nyúlik vissza, amikor Oláh Ibolya előadta a szerzeményt. Geszti Péter szerint a dal mély, különleges köteléket teremtett közöttük, amely két évtized elteltével ismét megerősödött: tavaly, a Geszti Sixty fellépésén énekelték el újra közösen a dalt, és akkor döntött úgy, hogy nem engedik el egymás kezét, és új közös munkába kezdenek.
Az énekesnő felidézte, hogy az újraénekléshez feltételt szabott: csak akkor vállalta, ha Geszti Péter fogja a kezét. Mint mondta, az eredeti megjelenés után a dolgok nem úgy sültek el, ahogy kellett volna.
A közös munka folytatásaként január 30-án Oláh Ibolya fellép Geszti Péter Poptimista című estjén az MVM Dome-ban, a következő évben pedig turnéra is együtt indulnak. Emellett átdolgozták az És jött a doktor! című dalt, amely a testi fájdalmak helyett a digitális világ káoszára, feszültségeire és a mindennapi stresszre irányítja a figyelmet.
Oláh Ibolya arról is beszélt, hogy számára nehéz racionálisan kezelni a dolgokat, a mélységeket nagyon megéli, és utána vissza kell másznia az egyensúly szintjére. Elmondása szerint vagány külső mögött nagyon érzékeny ember áll.
Geszti Péter szerint az énekesnő előadásában a megpróbáltatásokkal teli élete, az árvasága és a sok konfliktus egyaránt megszólal, ami nem tanulható technika, hanem zsigeri művészet. Hozzátette: énektechnikát lehet tanulni, azt nem, hogy valakinek a személyisége őszintén megszólaljon az éneklésében.
A dalszövegíró elmondta azt is, hogy a próbák során ismerte fel igazán, mennyire szüksége van Oláh Ibolyának az odafigyelésre és a szeretetre. Mint fogalmazott, ha ezt megkapja, mind a színpadon, mind azon kívül fantasztikusan teljesít. A két előadó kapcsolatát egyfajta apa-lánya viszonyként írták le, amelyben a feltétel nélküli elfogadás a meghatározó.
