Öt éve hunyt el Venczel Vera, akit imádott az ország, mégsem szerepelhetett tíz évig filmben
Öt esztendeje, 2021. október 22-én, 75 éves korában hunyt el Venczel Vera, az Egri csillagok és A fekete város felejthetetlen színésznője. A Jászai Mari-díjas művész hosszú, súlyos betegség után, otthonában, férje kezét fogva távozott. Pályatársai és a közönség ma is őrzik emlékét.
Venczel Verát megszámlálhatatlan jelmezben láthatta a közönség: fiúnak öltözve az Egri csillagokban, copfos, cserfes lányként az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben, és zárdában nevelt úrilányként A fekete városban. Vicuskaként, Ágikaként és Rozalicska lelkecskeként azonban mindig a különleges szépségű, utánozhatatlan tehetségű Venczel Vera maradt.
„Fél ország irigykedett rám”
A Jászai Mari-díjas Nagy Gábor egykori kollégájaként idézte fel a közös munkát. Mint mondta, a közönség szeretete végigkísérte a pályafutását, megszámlálhatatlan levelet és üzenetet kapott az évtizedek során, és ez többet ért minden díjnál. Egyszer azonban úgy érezte, férfi kollégái utálják, méghozzá éppen Venczel Vera miatt, hiszen a fél ország irigykedett rá, amiért együtt játszhatott vele. Kettejük párosa A fekete város című sorozatban afféle plátói szerelemként maradt emlékezetes, és a filmet ma is vetítik olykor, a színésznő varázsa ugyanis nem kopik a filmszalagokkal együtt.
„Az égiekkel játszó földi tünemény”
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Lukács Sándor a legkedvesebb, legszerethetőbb kolléganőjeként emlékezett rá, akinek szépsége, nőiessége és kisugárzása rabul ejtette az embert, nem csak a férfiakat. Egy gyönyörű verssor átírásával egyszer úgy fogalmazott róla: ő az égiekkel játszó földi tünemény. Évtizedekig tartoztak együtt a Vígszínház társulatához, ahol színésznőként és magánemberként is szinte nap mint nap láthatta. Kiemelte a színésznő jóságát és emberszeretetét: ha valakinek gondja, baja támadt, akár fizikai, akár lelki értelemben, ő már ott volt, hogy segítsen, mintha az anyjuk lett volna a fiatal kollégáknak.
Lukács Sándor felidézett egy különleges színházi pillanatot is. Esterházy Péter Búcsúszimfónia című darabjában játszottak együtt, amelyben Venczel Vera volt az édesanyja, és az egyik jelenetben meg kellett fürdetnie őt. Mint mondta, mindaz, ami történt, olyan természetes volt, hogy a mai napig beleborzong, a színésznő úgy nyúlt hozzá, úgy érintette meg és gondoskodott róla, mintha valóban a fia lett volna. Hozzátette: olykor elgondolkodott rajta, miért nem kapta meg Venczel Vera a Kossuth-díjat, ami járt volna neki, de úgy véli, a taps, a felé áradó szeretet és a közönség rajongása többet ért neki bármilyen díjnál.
Tíz évig nem szerepelhetett mozifilmben
Ennyi év távlatából is bátran kijelenthető, hogy sem a filmes szakma, sem a kulturális élet irányítói nem hálálták meg mindazt a csodát, amit Venczel Verától kaptunk. A művésznő 1970 és 1980 között egyetlen mozifilmben sem szerepelhetett, ennek okára pedig már sohasem kapunk választ. Hiába volt Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjat sosem kapott.
Csendben, férje kezét fogva távozott
Venczel Vera első férje az ismert rendező, Esztergályos Károly volt. Válásuk után az iparművész Czapp György lett a társa, akivel a város peremén egy hangulatos házban élt együtt a halálukig. A színésznő magánéletében is nehéz időszakot élt át: 2015 decemberében egy előadás közben szenvedett balesetet, felépülése kilenc hónapig tartott. Utoljára 2018. március 2-án, a Pesti Színház színpadán, A félkegyelmű című előadásban láthatta őt a közönség. Mindketten súlyos betegséggel küzdöttek; a tüdőbetegség pesthidegkúti otthonában végzett vele, miközben férje a kezét fogta és az arcát simogatta.
Vicuska, Ágika, Rozalicska lelkecske azonban soha nem halhat meg: generációk szeretnek majd beléjük újra meg újra, mondván, Venczel Vera valóban olyan, mint az égiekkel játszó földi tünemény.
