Ternovszky Béla újrarajzolta a nyugdíjas Grabowskit a Macskafogó 40. évfordulóján
A Macskafogó idén ünnepli bemutatásának 40. évfordulóját, ennek alkalmából a film alkotóját, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőt, Ternovszky Bélát arra kérték, rajzolja le, hogyan fest napjainkban a négy évtizeddel megöregedett, nyugdíjas Grabowski. A mester a kamerák előtt meg is örökítette a megfáradt titkos ügynököt, a dedikált alkotást pedig a stáb kapta ajándékba.
A rendező pályafutása során olyan műveket jegyzett, mint a Mézga család, a Pumukli és a Macskafogó. A pomázi otthonában élő alkotó gyermekkoráról, a szocialista kultúrpolitika kijátszásáról és a mai modern mesékről is beszélt.
Pomázi gyökerek és a macskák-egerek harca
Ternovszky Béla pomázi kötődése kisgyermekkoráig nyúlik vissza, ám a kezdeteket megrázó családi események kísérték. Miután édesapja hazatért a hadifogságból, a család szembesült azzal, hogy a pesti otthonukat lebombázták, így kerültek ötéves korában Pomázra, egy szerény vályogházba. A romos épület falai tele voltak egérjáratokkal, a macskák és egerek közötti állandó küzdelem pedig már kiskorától meghatározó élmény volt számára – nem túlzás feltételezni, hogy a későbbi egér-macska szupersztárok alapötletének magvai már ezekben a pomázi szobákban elvetődtek.
Sörösüvegek Dargay Attilával
A Pannónia Filmstúdió évtizedeit felidézve Ternovszky egy derűs pillanatot is megosztott. Amikor annak idején megérkezett a stúdióba, a híres rendező, Dargay Attila nem mindennapi külsőségek közepette fogadta: 8–10 sörösüveggel a kezében jelent meg, éppen a Dióbél királyfi indulását ünnepelték.
A szocialista korszak animációs filmgyártása komoly taktikai érzéket követelt meg az alkotóktól. Ternovszky elárulta, hogy a Pannóniában szándékosan nyúltak olyan, nemzeti kincsekből táplálkozó művekhez, mint a János vitéz vagy a Szaffi, mert a cenzorok ezekben nem láttak ideológiai fenyegetést. A vizualitás terén azonban ravasz cselhez folyamodtak: a háttérben észrevétlenül csempészték be a nyugati filmstúdiók modern látványvilágát a szovjet mintájú magyar animációba.
James Bond ihlette a Macskafogót
A Macskafogó esetében még merészebbre vették a figurát. Mivel a történetet nyíltan olyan kapitalista mozisikerek inspirálták, mint a James Bond-filmek vagy a Star Wars, a film-főigazgatóság mereven elzárkózott az anyagi támogatástól. A projekt a „TTT” rendszerében a tűrt kategóriába került: azzal a kikötéssel kapott zöld utat, ha a készítők maguk hajtanak fel rá pénzt. A segítség végül egy kanadai magyar befektető személyében érkezett, aki hazai kulturális értékbe kívánta forgatni a vagyonát, így Grabowskiék története teljes egészében magántőkéből valósulhatott meg.
„Jókor voltunk jó helyen, jó időben” – emlékezett vissza a rendező, aki szerint a sikerre akkoriban semmi garancia nem volt, de két és fél éven keresztül felhőtlenül élvezték a közös alkotást. Arra a kérdésre, hogy a karaktergárda közül ki a személyes kedvence, meglepő választ adott: Safraneket emelte ki, mert szerinte ő testesíti meg tökéletesen azt a klasszikus kisembert, aki lefelé tapos, felfelé nyal.
Inkognitóban a nézőtéren
A bemutató utáni fogadtatásról egy megható kulisszatitkot is elárult: egy héttel a premier után egyszerű nézőként beült az egyik mozivetítésre anélkül, hogy bárki felismerte volna. Inkognitóban nézhette végig, ahogy a közönség percenként tört ki hangos nevetésben és önfeledt tapsban. „Az legyen az én védjegyem, hogy a közönség szereti” – fogalmazott.
Túl sterilnek tartja a mai meséket
A beszélgetés végén a szakma jelenlegi tendenciáira is kitért. A mai, túlnyomórészt számítógéppel előállított rajzfilmek kapcsán kifejtette, hogy számára túlságosan sterilnek tűnnek. Úgy látja, a néző számára ma már nehezen megállapítható, hogy a látványvilág mögött mennyi a valódi emberi tehetség, és mekkora részt tesz ki a szoftveres segítség. Véleménye szerint a hagyományos, kézzel rajzolt és festett technikával készült mesékben éppen az apró emberi tökéletlenségek teremtették meg azt a szerethető, utánozhatatlan stílust, amely a modern, digitális mesékből egyre inkább kiveszni látszik.
