Orosz Dénes első nagyszínpadi rendezése a Thália Színházban
Orosz Dénes filmrendező élete első nagyszínpadi színházi bemutatójára készül a Thália Színházban, ahol Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabját rendezi újragondolt formában. A rendező számára a színházi munka nem csupán új szakmai kihívás, hanem komoly önismereti kaland is, a bemutató közeledtével pedig egyre inkább úgy érzi, jó döntés volt belevágni.
Orosz Dénes neve az elmúlt másfél évtizedben szinte összeforrt a közönségkedvenc magyar filmekkel. A Poligamy, a Coming Out és a Seveled után a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmmel is hatalmas sikert ért el, amely a rendszerváltás utáni legnézettebb magyar film lett. A 49 éves rendező-producer most egészen más helyzetben kell hogy bizonyítson.
A Thália Színház Betekintő című sorozatának részeként a napokban a nézők is bepillanthattak a készülő produkció kulisszái mögé: egy nyilvános próbán figyelhették meg, hogyan áll össze a darab, miként formálódnak a karakterek és milyen módon kerül a helyére a zene. Gubás Gabi és Vida Péter többször elpróbált jelenete rögtön elnyerte a publikum tetszését.
– Izgulok, és már bennem van az a nagyon boldog izgatottság is, amit egy bemutató előtt érezni szoktam – mondta a próba után. – Akár filmről van szó, akár színházról, nagyon szeretném megmutatni a közönségnek, mi az, amit közös munkával készítettünk. Filmrendezőként már többször megtapasztaltam, milyen érzés egy elkészült alkotást átadni a nézőknek, a színház azonban egészen másfajta helyzetet jelent. Nincs véglegesre vágott film, amin már nem lehet változtatni, a próbák során folyamatosan lehet keresni az új megoldásokat, a színészekkel együtt formálódik az előadás.
A rendező egyértelműen kijelentette: érdemes volt belevágni ebbe a munkába. – Most már látom, hogy jól döntöttem. Ez egy fantasztikus kaland, egy egész más feladat, mint amit eddig csináltam. Kicsit később tudom majd megfogalmazni, miben más a nagyszínpadi rendezés, mint a filmes, de már kezdem látni a különbségeket. Elképesztő önismereti kalandúra az egész. Szerintem jól állunk, kezdenek megérni a figurák, a szituációk, és azt látom, hogy nagyon rendesen belesimul a zene is az előadásba.
A rendező szerint egy vígjátéknál sem lehet megelégedni azzal, hogy a színész megtanulja a szöveget, és egyszerűen jól eljátssza a jelenetet. – Nem szabad úgy tekinteni, hogy jó, ezt a vígjátékot csak el kell mondani, jól el kell játszani. Valójában, lényegileg kell megérteni, a mélyére ásni, és beletenni a magunk személyiségét. A humor mögött is ott kell lennie a hús-vér figuráknak, azok motivációinak és annak a belső logikának, amelytől az egész működni kezd – foglalta össze.
Orosz Dénessel hamarosan a mozivásznon is újra találkozhat a közönség: a Félrelépni szabad Georges Feydeau A hülyéje című darabjának filmváltozata, egy újabb könnyed, szórakoztató vígjáték. A rendező elmondta, sok ötlete van, de Magyarországon nehéz előre megmondani, melyikből mi lesz és milyen sorrendben valósulnak meg az elképzelések. – Sokszor csak beesnek az ötletek és a felkérések az életembe, és azt vallom, hogy ilyenkor nyitottnak kell lenni. Ha úgy érzem, kapcsolódni tudok egy projekthez, akkor belevágok – tette hozzá.
