Németh Kristóf elárulta, miért sírta el magát Az Árulókban a száműzése előtt
Németh Kristóf száműzetése Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban történetének egyik legdrámaibb kerekasztal-jelenetét hozta. A színész Mérő Vera és Horváth Oszkár „megölése” után a viselkedése miatt került a gyanúsítgatások kereszttüzébe, többek között egy elszólásnak tűnő szótévesztés nyomán.
Nem sokkal korábban azzal hívta fel magára a többiek figyelmét, hogy a fegyverekkel és lőszerekkel kapcsolatos feladatnak – háromszoros sportlövő bajnokként – magabiztosan vágott neki, de végül kudarcot vallott.
A kerekasztal-ceremónián Kristóf vehemensen tagadta, hogy az Árulók közé tartozna, majd egy ponton a rá nehezedő nyomás miatt eltört nála a mécses, miközben bizonygatni próbálta az ártatlanságát: sírva beszélt arról, hogy az előítéletek sokszor átszínezik a valóságot.
– Gyanús, furcsa, antipatikus sokaknak, de ilyen vagyok. Őszinte minden mondatom, esküszöm. Ezt tudom mondani nektek… Azért csodálatos, mert ez ország-világ előtt bizonyíték lesz arra, hogy amikor előítéletekkel vagytok valaki iránt, az mennyire el tudja vinni a valóságról a fókuszt. Csodálatos lesz. Én nagyon büszke vagyok magamra – mondta könnyek között a színházigazgató.
A Barátok közt egykori sztárja a kirohanásával többeket megríkatott az asztalnál, és voltak, akik emiatt az utolsó pillanatban megváltoztatták a szavazatukat. Ennek ellenére akadtak, akik puszta színjátéknak tartották a drámai pillanatokat, ezért a negyedik adásban végül a színész lett az, aki a legtöbb szavazatot kapta a kerekasztal-ceremónián, vagyis neki kellett távoznia a kastélyból, méghozzá Ártatlanként.
A színészeknek nehezebb dolguk van
Németh Kristóf a kiesése után az Árulkodók Kibeszélőben öntött tiszta vizet a pohárba, és elárulta, miért érintette ilyen mélyen, hogy az őszinte kiborulása a többiek számára egyszerű színjátéknak tűnt. Elmondása szerint ebben a formátumban színészként különösen nehéz helytállni, hiszen a többiek minden mosolyt, gesztust vagy őszinte mondatot a hivatásából fakadó alakításnak tudnak be.
– Azért nehezebb színészként ebben a műsorban, mert mindenki azt gondolja, biztosan Áruló leszel, hiszen színész… Nevet, kacag, jól érzi magát? Hát, hiszen színész! Őszintén beszél valamiről? Oh, istenem, hiszen színész… – fejtegette.
A színházigazgató hangsúlyozta, hogy ő alapból is egy érzékeny ember, aki a magánéletében is képes elsírni magát bizonyos helyzetekben.
– Ebben semmi megjátszás nincs. Nagyon sokan félreértik egyébként, és én őszintén szégyellem magamat néha, amikor például állunk a gyerekünk ballagásán, ő énekelte, hogy „pápá, bölcsi, pápá, pelus”, és akkor én ott állok a többi anyukával és apukával, és az anyukák meg én sírunk. Egyszerűen valószínűleg ilyen vagyok – vallotta be Németh Kristóf.
