Fegyverrel oszlattak Vadócz mellett tömeget, majd kis híján egy pók áldozata lett
Föld körüli karrier, világsztárok elleni meccsek és életveszélyes helyzetek – Vadócz Krisztián futballpályafutása bőven tartogat olyan történeteket, amelyek egy kalandregényben is megállnák a helyüket. A 14 ország 18 csapatában megfordult, 42-szeres magyar válogatott labdarúgó Ausztráliában mérgező pókkal került szembe, Indiában tíz vadkutya támadt rá, Uruguayban pedig fegyveres biztonságiak mellett szabadultak el az indulatok.
Vadócz Krisztián neve hallatán sok magyar futballszurkolónak az a bizonyos Real Madrid elleni mérkőzés juthat eszébe, amelyen a középpályás az Osasuna színeiben gólt is szerzett. Az egykori Honvéd-nevelés pályafutása azonban jóval többről szól, mint a spanyol élvonalban átélt pillanatokról: megfordult többek között Franciaországban, Hollandiában, Indiában, Ausztráliában, Hongkongban és Skóciában is, sőt a legendás Peñarol mezét is viselte Uruguayban.
Ausztráliában egy mérgező pók miatt került életveszélybe, Indiában pedig tíz vadkutya támadt rá – olyan helyzetek, amelyek aligha szerepelnek egy futballista szokásos munkakörének leírásában. Elmondása szerint Perthben látta életem talán leggyönyörűbb vízpartját, miközben ez az egyik legelszigeteltebb hely a világon, kétmillió lakossal. Előfordult, hogy egyetlen meccsért 11 órát repültek átszállással egy új-zélandi ellenfélhez. Egy alkalommal edzés után az óceánban regenerálták az izomzatukat, és ahogy a vízből kifelé jövet a törülközőjéért nyúlt, az egyik csapattársa elkapta a kezét, és figyelmeztette, hogy van ott egy kis pók. Mint kiderült, az a „kis pók” pár perc alatt végezhetett volna vele. A pókkal ellentétben azt viszont értékelte, amikor kenguruk szabadon ugráltak körülötte egy parkban.
Uruguayban sem kizárólag a pályán tapasztalta meg, milyen szenvedélyes tud lenni a futball. A Peñarol játékosaként olyan szurkolói összecsapást is látott, amely során a biztonságiaknál a pisztoly is előkerült. – Uruguayban mindenki harcos, és én ott üvöltöztem velük a pálya közepén. Ilyen hangulatot nem éltem át azelőtt: a szurkolók vicsorogva fogadtak, egy tízéves fiú kiabálta, hogy mutasd meg, ne szarj be! Olyan is volt, hogy előkerült egy pisztoly a biztonságiaknál, akkora verekedés tört ki – idézte fel. Hozzátette, a helyiek szerint pár évtizeddel korábban már a játékoskijáróban eldőlt, ki nyer, ott lerendezték egymást a csapatok – nem fogadási csalással, hanem bunyóval. Aztán a lelátón folytatta az 50-60 ezer ember.
A 42 mérkőzésen 2 gólig jutó középpályás bevallása szerint a szeles Skóciában, illetve Dániában érezte magát a legkevésbé komfortosan, utóbbi országban télen csak három órára kelt fel a nap. Történeteiben közös, hogy a világ különböző pontjain nemcsak új futballkultúrákkal, hanem egészen eltérő élethelyzetekkel is meg kellett ismerkednie. Bár kívülről mindez rendkívül kalandosnak tűnhet, saját elmondása szerint elsősorban nem a kalandvágy hajtotta egyik országból a másikba, hanem a szakmai fejlődés lehetősége.
Vadócz Krisztián 41 évesen sem akarja elengedni a futballt, már a jövőjét is tudatosan építi. Jelenleg Berlinben él, a német alacsonyabb osztályú Hilalsporban továbbra is aktívan játszik, hosszabb távon azonban az edzői pályán szeretne bizonyítani. A tervek szerint januárban kezdi meg Magyarországon a B-licences edzői tanfolyamot, és szeretne mielőbb elsőosztályú edző lenni. A váltás akár már korábban megtörténhetett volna, ráadásul egy újabb egzotikus helyszínen: egy spanyol barátja, akivel korábban Indiában dolgozott együtt, Mexikóban kapott edzői munkát, és jelezte Vadócznak, hogy számára is tudna megfelelő lehetőséget biztosítani.
– Azt mondta, ott nekem is el tudna képzelni – vagy akár konkrétan adni is – egy jó megbízást. Mentem volna, mint a szél! Már össze is csomagoltam, csak aztán rájöttem, még hiányzik hozzá a papírom – osztotta meg nevetve. A mexikói kaland így egyelőre elmaradt, de a lehetőség jól mutatja, hogy a világjáró középpályás előtt játékosként és leendő szakemberként is újabb ajtók nyílhatnak meg.
