Iskolaőrként dolgozik a Fradi egykori csatára, Báder János
Az 57. életévét nemrég betöltő Báder János, a Ferencváros egykori labdarúgója ma iskolaőrként dolgozik, emellett három utánpótláscsapatot is irányít, és gyakran saját költségén biztosítja a fiatalok edzéseit, mérkőzéseit. A korábbi csatár hétévesen került a Fradihoz, ahol hét évig futballozott, és az olimpiai válogatottságig is eljutott, a Fradival pedig az 1990/91-es szezonban Magyar Kupát nyert.
Visszavonulása után utánpótlás-neveléssel kezdett foglalkozni, jelenleg egyszerre három együttest irányít: a Kápolnai Kis Sasokat, a Nógrád megyei női kispályás labdarúgó-bajnokságban szereplő Neo24-Hevesi LSC-t, valamint a Heves megyei U16-os korosztályban szereplő Recsk FC-t. Utóbbi kettőt „Hevesi Brazil Csajok”, illetve „Kis Brazil Csajok” néven emlegeti.
A női foci előnyeiről szólva elmondta: a lányokban sokkal nagyobb potenciált lát, mint a fiúkban, mert megbízhatóbbak, jobban odateszik magukat, jobban akarják a sikert, és jobban örülnek is neki, bár hozzátette, hogy velük is akadnak problémák, különösen akkor, amikor belép az életükbe egy fiú.
Az egész akkor kezdődött, amikor kislánya, Szabina jelezte, hogy ő is szeretne focizni. Báder János azóta is hajthatatlan abban, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsa lánya és társai számára. A csapat mottója az S.N.A.F., azaz „Soha Ne Add Fel”.
A szakember szerint nagyon nehéz körülmények között dolgoznak: előfordul, hogy szombaton az U16-tal játszanak, vasárnap hajnalban pedig már indulnak a felnőttmérkőzésre, a csapat utaztatását a lányával két autóval, saját költségükön oldják meg, olykor oda-vissza 400 kilométert is megtesznek, az igazolásokat pedig egyedül intézi. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincs biztos otthonuk: Hevesen kezdtek, de az U16-os korosztályt megszüntették, így jött szóba Recsk, ahol nem volt lánycsapat, mivel azonban túl messze van, Hevesen edzenek, a hazai mérkőzéseiket pedig Tarnaörsön játsszák.
A kétszeres bajnoki ezüst- és bronzérmes korábbi támadó kilenc évig dolgozott hegesztőként, majd egy leépítés során elveszítette a munkáját, és a munkaügyi központban vette észre, hogy lakhelyén, Kápolnán iskolaőrt keresnek. Amikor megtudták, hogy futballozott, a szülők megkérték, hogy szervezzen edzéseket a gyerekeknek – így alakult meg a Kápolnai Kis Sasok. Mint mondta, nem feltétlenül a klasszikus utánpótlás-nevelés a legfontosabb, hanem az összetartó közösség megteremtése, hogy a lányok és a fiúk egyaránt megismerjék a sportban rejlő lehetőségeket.
Bár néha már érzi, hogy túlhajszolja magát, a gyerekek arcán látott öröm mindenért kárpótolja: négy óráig dolgozik, utána összepakol, és indul az edzésekre, a hétvégéi is a futballról szólnak. Mint fogalmazott, ez nem róla szól, hanem a gyerekekről, és amíg látja bennük a lelkesedést, a szemükben a tüzet, addig biztosan csinálni fogja valamilyen formában. A kihívások ellenére mindkét csapatával versenyben van azért, hogy november végén dobogón zárja az őszi szezont.
