Nemet mondott 360 ezer dollárra is: Sylvester Stallone elképesztő útja a Rocky-ig
Sylvester Stallone élete legelképesztőbb történeteit osztotta meg a szeptember 29-én megjelent, The Steps című életrajzi könyvében. A ma 80 éves színészlegenda fiatalon oroszlánok ketreceit takarította, nyers tojáson élt, és azért is meg kellett küzdenie, hogy eljátszhassa a főszerepet abban a filmben, aminek forgatókönyvét ő maga írta.
Mielőtt Sylvester Stallone neve egyet jelentett volna a hollywoodi akciófilmek aranykorával, a színész a túlélésért küzdött New Yorkban. Önéletrajzi könyvében a 80 esztendős ikon őszintén mesél arról az 1969 és 1976 közötti időszakról, amikor a csőd, a koplalás és a megalázó kudarcok hálózták be a mindennapjait.
Stallone a filmvászon meghódítása előtt a létező legnehezebb alkalmi munkákat is elvállalta, kezdve azzal, hogy a Central Park állatkertjében az oroszlánok ketreceit tisztította. Bár a fizetés jól jött volna, mindössze három és fél hétig bírta. Elmondása szerint nem is a fizikai munka volt a legszörnyűbb, hanem az oroszlánvizelet maró ammóniaszaga, ami annyira beleivódott a ruhájába, „mintha a világ legsúlyosabb hólyagproblémájával küzdött volna”. Úgy érezte, a zárt rácsok mögül felhorkantó ragadozók csak arra várnak, mikor kóstolhatnak belé. „Ahogy beszívták és kifújták a levegőt, hátborzongató, nyögésszerű hangot adtak ki – mintha már tudták volna, milyen ízem lesz” – fogalmazott a memoárjában.
Az állatkerti kaland után volt, hogy egy kétes hírű szálloda parányi szobájában élt. Annyira le volt égve, hogy a spórolás jegyében ruhástul állt be a zuhany alá, hogy egyszerre mosakodjon és mosson, a mindennapi betevőjét pedig két evőkanál túró és négy nyers tojás jelentette. Eközben sorra élte át a kudarcokat: ügynökök, rendezők és producerek gátlástalanul alázták a beszédhibája, a külseje és a színészi képességei miatt, ő mégis minden visszautasítás után ment tovább. Mozi-jegykezelőként felvette a vetített filmek hanganyagát, és éjszakákon át a párbeszédeket körmölte, hogy megértse, mi vált ki nevetést vagy zokogást a közönségből.
„Gyakorolnom kellett a kudarcot… Ebben a szakmában az elutasítás minden lépésnél ott kísért, mint az árnyékod” – hangsúlyozta Stallone.
1975-ben aztán, amikor első felesége, Sasha várandós volt, a bankszámlájukon pedig mindössze 106 dollár árválkodott, Stallone elhatározta, hogy saját kezébe veszi a sorsát. Egy olyan küzdeni akaró kisemberről akart írni, aki élete lehetőségére vár. Az ihlettől vezérelve mindössze három nap alatt megírta a Rocky forgatókönyvét.
A producerek azonnal meglátták a potenciált a philadelphiai bokszoló történetében, de Stallone kikötötte, hogy a címszerepet kizárólag ő maga játszhatja el. A filmesek nevetve utasították vissza a feltételt, és felajánlottak 20, 40, majd 60 ezer dollárt is a forgatókönyvért, hogy a szerepet olyan sztároknak adják, mint James Caan vagy Burt Reynolds. Stallone ugyanakkor úgy gondolta, itt a soha vissza nem térő alkalom, ezért nemet mondott akkor is, amikor a producerek tovább emelték az összeget.
Egyikük még a színész arcába is üvöltötte, hogy „Veled egyetlen rohadt jegyet sem tudnánk eladni!”, ám Stallone hajthatatlan volt. Akkor is, amikor az ajánlat elérte a 360 000 dolláros álomhatárt. Ez mai árfolyamon számítva több mint 117,5 millió forintnak felel meg, ami abban az időben egy életre szóló vagyont jelentett, de Stallone sziklaszilárdan kitartott az elképzelése mellett.
Ennek meg is lett a gyümölcse: néhány nappal később megcsörrent a telefon, és az ügynöke közölte vele, hogy a producerek beadták a derekukat, vagyis ő játszhatja el Rockyt. A színész ekkor azonnal térdre rogyott, és könnyekben tört ki.
A Rocky 1976 legnagyobb bevételt hozó filmje lett, és három Oscar-díjat zsebelt be, miközben Sylvester Stallonét egy szempillantás alatt Hollywood nagyágyúi közé repítette. A film születésének háttértörténetét idén novemberben az I Play Rocky című életrajzi dráma dolgozza fel, amely Stallone Rocky-ig vezető útját, küzdelmeit és felemelkedését mutatja be. A produkció kapcsán sokan már most Oscar-díjat emlegetnek.
