Vári Éva ritkán mesélt élménye Madonnával az Evita forgatásán
A 86 esztendős Vári Éva visszavonultan él Pécsen, napjainkban egy lábtörés nehezíti a mindennapjait. A Kossuth- és Jászai-díjas színésznő azonban így sem felejti élete egyik legkülönlegesebb történetét: a világsztár Madonna oldalán szerepelt az Evitában pontosan harminc évvel ezelőtt.
Vári Éva arról is mesélt, miért nem bánja, hogy a magánélet helyett a színpadot választotta. Mint mondta, jelenleg még mindig lábadozó félben van, egyelőre nem nagyon foglalkozik semmivel, csak azzal, hogy túlélje ezt az időszakot, és rendbe jöjjön az egészsége. Hozzátette: a baráti kör megmaradt, a családja is sokat foglalkozik vele, és nagyon jól esik neki, hogy odafigyelnek rá. Az orvosok szerint még pár hónap, és rendbe jön.
A színésznő felidézte, hogy körülbelül 14-15 éves korában dőlt el, hogy színésznő lesz. Nagykanizsán született, és akkoriban látott egy kaposvári színházi előadást, amely annyira elvarázsolta, hogy eldöntötte: mindenképpen színésznő akar lenni. Emlékezett rá, hogy egy éjszaka a szobájában szólt a rádió, és Saint-Saëns A hattyúját játszották Pablo Casals gordonkán, ő pedig annyira tele volt érzelemmel, hogy elkezdett sírni. Másnap reggel azt mondta édesanyjának, hogy színésznő szeretne lenni.
A szülei szerették volna, ha inkább gyógyszerész lesz, mert jó tanuló volt, és szerintük az szép női szakma. A színészi élet idegen volt tőlük, és féltették is, de ő ragaszkodott a döntéséhez. Kaposváron amatőr előadásokon játszott, énekelni is tanult, végül a színház igazgatója fiatal színésznőt keresett, és még a főiskola előtt szerződést ajánlott neki. Édesapja a felvételin meglepődött, amikor kiderült, hogy nem is a főiskolára megy, mert már szerződése van, de az igazgató megnyugtatta, hogy vigyázni fognak rá. Szeptemberben már meg is kapta az első szerepét, és öt évig Kaposváron maradt.
Később a pécsi színház igazgatója jelezte, hogy szubrettet keresnek, és bár Szolnokon is szerették volna szerződtetni, Pécs lett a befutó. Rengeteg nagy zenés darabban játszott, többek között a Lili bárónőben, a Chicagóban, a La Mancha lovagjában és a West Side Storyban. Egy pécsi előadásukat a Budapesti Kamaraszínház is műsorra tűzte, meghívták vendégnek egy szerepre, és ott is maradt.
Az Evita film harminc évvel ezelőtti bemutatójáról szólva elmondta: egyáltalán nem gondolta volna, hogy bekerülhet ebbe a nemzetközi produkcióba. Hatalmas casting volt Budapesten, őt is meghívták, de először azt mondta, nem megy el. Végül Lang Györgyi győzte meg, hogy mégiscsak el kell mennie. A meghallgatáson nem is tudta, mit mutasson, a rendező végül arra kérte, hogy álljon fel és járjon egy kicsit, később pedig levélben értesítették, hogy megkapta az egyik szerepet.
A filmben egy színész feleségét, Mrs. Magaldit játszotta, aki kapcsolatban volt a főszereplővel. Rögtön kapott öltözőt, és találkozhatott Madonnával is. Mint fogalmazott, akkora élmény volt, hogy miután bemutatkoztak egymásnak, két napig nem is mosta meg a kezét.
Madonnáról szólva elmondta: meglepődött, amikor az énekesnő megjelent a forgatáson, mert előtte a jelenetüket egy helyettesítő színésznővel próbálták, és Madonna csak akkor jött, amikor a felvétel készült. Egészen más volt, mint amit az ember a koncerteken lát, ott egy kicsit félénkebbnek, szolidabbnak tűnt. Megmutatták egymásnak a jelenetet, kétszer próbálták, aztán lejátszották.
Az Evitát nem szeretné rangsorolni a szerepei között, mint mondta, nem tudja az egész életét és ezt a kis történetet sem úgy nézni, hogy többet gondoljon róla, mint a további alakításairól. Nagyon sok jó dolog történt vele. Kiemelte, hogy sok kiváló partnerrel játszott, nők és férfiak is voltak köztük, és soha nem volt konfliktusa a próbák vagy a játék alatt. Példaként Kulka Jánost említette, akivel Pécsen és Budapesten is együtt játszott, valamint Györgyi Annát, akit varázslatos színésznőnek nevezett.
A magánéletéről szólva elmondta: teljesen egyéniségfüggő, hogy kinek mennyi jut a színház mellett. Ő maga mindig a színházat tartotta elsőnek, egy ügye volt, a színház. A magánéletét nem nevezte sikertelennek, de különösebben sikeresnek sem. Mint mondta, egy házasság vagy egy gyerek is teljes életet kíván, de a színház is ilyen, és gyermeke végül nem született.
Pécsen otthon érzi magát, a város díszpolgára, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja lett. Mint fogalmazott, a város teljesen kielégítette minden kulturális és egyéb igényét, kisebb, mint a főváros, de emberi léptékű. Nagyon jó élete volt, és tulajdonképpen mindent megkapott, amire vágyott.
