„Meghasadt a szívünk” – így búcsúzott rokona a 37 évesen meghalt magyar cirkuszostól
Tragikusan fiatalon, 37 éves korában, közúti motorbalesetben elhunyt Nagy Ferenc Karádi-díjas cirkuszművész, a Recirquel Társulat kiemelkedő tagja. A mélyen megrendítő baleset szeptember 28-án, hétfőn történt. Az édesapát a szerelme és a félárván maradt kislánya mellett több családtagja is gyászolja.
A makói születésű artistaművészt a hazai és a nemzetközi cirkuszvilág egyaránt gyászolja, a szakma kivételesen karizmatikus és kiemelkedő alkotóként emlékezik rá. A Recirquel Társulat közleményében mély fájdalommal búcsúzott tőle, kiemelve, hogy személyében a hazai és nemzetközi cirkuszművészet egy kiemelkedő alkotót veszített el.
A tragédia miatt a Recirquel lemondta a csütörtöki és pénteki előadásait. A szombat esti előadáson gyászszünettel adóznak az emlékének, az október 25-i produkció teljes jegybevételét pedig a művész családjának támogatására ajánlották fel.
Barát Enikő táncművész, táncpedagógus, B. E. Belle álnéven publikáló, Az Év Könyve díjas írónő szívszorító sorokkal búcsúzott a fiatalon elhunyt családtagjától a hivatalos közösségi oldalán. Mint kiderült, Nagy Ferenc az utolsó teljes napját a szeretteivel töltötte.
„Drágám, így búcsúzott Tőled ma a Fővárosi Nagycirkusz: »Nagy Ferenc generációja egyik legtehetségesebb artistaművésze volt: elnyerte a rangos hazai szakmai díjak mindegyikét, többek között a Hortobágyi Károly- és a Karádi-díjat, cirkuszfesztiválok ünnepelt és díjazott sztárja volt… Ilyen művész ritkán születik, különös csillagállás kell, amikor világra jön…«. És mennyire igazuk van. Művészi nagyságod nem mérhető, és nem vitatható! Én azonban úgy írok Rólad, mint az egyik legnagyobb Emberről, akivel egy családba születhettem. Nem volt még pillanat az életemben, amiben Te ne éltél volna. Születésünk óta vagyunk egy család. És hiszem, hogy azzal, hogy Neked mostantól máshol van dolgod, ez nem változik meg. Én amellett, hogy a világ egy különleges tehetsége voltál, úgy emlékszem majd rád, mint a gyerekre, aki odaadta a pirítósa felét, amikor már nem volt több kenyér otthon. Aki felnőttként többet volt levegőben, mint bárki, mégis mindannyiunk közül a leginkább állt két lábbal a földön” – emlékezett meg szomorúan Ferencről az írónő.
„Úgy emlékszem majd rád, mint a bátyám sziámi-iker párjára, mert a ti duótok nekem a minden volt. És sosem felejtem el, ahogyan a férjemet befogadtátok a testvériségetekbe. Úgy emlékszem majd rád, mint arra az emberre, aki a 1,5 hónappal ezelőtti közös nyaralásunkon négy napot horgászott egy olyan tóban, amiben nem is volt hal. Mindezt azért, mert Te azt mondtad, márpedig nincs lehetetlen, Te fogsz majd halat. És fogtál. Mert ilyen voltál. Amit elhatároztál, amit megálmodtál, azt megvalósítottad. Úgy emlékszem majd rád, mint amikor reggel kinéztem az ablakon, és a férjemmel ültetek a stégen, és a világ nagy dolgairól beszélgettetek” – tette hozzá a bejegyzésében.
„És úgy emlékszem majd rád, hogy tudom, ha kívánhattál volna egy utolsó hétvégét magadnak, az olyan lett volna, amilyen a mienk volt. Hogy az utolsó teljes napodon velünk, nálunk ébredtél, felbecsülhetetlen érzés. Együtt. A kislányoddal, a szerelmeddel, a szüleiddel, a családoddal. A szeretteiddel. És tudom, hogy nem így terveztük, de mind megölelhettünk és elmondhattuk mennyire szeretünk, mégha nem is tudtuk, azok a pillanatok mit jelentenek majd pár órával később. És ha csak annyit ígérhetek, hogy vigyázunk a csodálatos szerelmedre, a varázslatos kislányodra, az odaadó szüleidre, a testvériségetek többi tagjára… a családunkra életünk utolsó pillanatáig, azt lelkem teljes szeretetével teszem, még úgy is, hogy meghasadt a szívünk… mert kevés ember van a világon, akinek az életéért elcseréltem volna a sajátomat, de az egyik Te voltál! Szerettünk a földön, a levegőben és szeretünk Téged az égben is!” – olvasható az elköszönés a megindító posztban.
