Képlet a kudarcra: ezért bukott el A szerelem képlete filmadaptációja
Ali Hazelwood világszerte óriási sikert arató, azonos című regénye alapján végre megérkezett a kijelzőkre A szerelem képlete (The Love Hypothesis) című filmadaptáció, amelyet a BookTok és a közösségi média rajongótábora már epekedve várt, és amely jelenleg a Prime Video kínálatában érhető el.
A cselekmény a fiatal és kissé kelekótya biológia-doktorandusz, Olive Smith körül forog, aki egy hirtelen elcsattanó csókkal próbálja bizonyítani a barátnőjének, hogy már nem érdekli a srác, akiért eddig epekedett, ám a kiszemelt alany a tanszék legszigorúbb és leghírhedtebb professzora, Adam Carlsen. A két fél önös érdekekből elhatározza, hogy eljátsszák a boldog pár szerepét, ám a kezdeti vonakodás ellenére a film végére mégis egymás mellett kötnek ki.
Főszereplők és ígéretes alapok
A főszerepekben a fiatal generáció ismert arcait láthatjuk: a főhősnő, Olive bőrébe Lili Reinhart bújt, míg a rideg, de a felszín alatt érzelmes Adam professzort Tom Bateman alakítja. A szupersztár szereposztás és a többmilliós olvasótábort vonzó alapanyag miatt sokan egy szellemes és üdítő romantikus komédiára számítottak. Sajnos, a végeredmény messze elmaradt a felfokozott várakozástól, és az alkotás képtelen volt felnőni a könyvet övező hatalmas rajongáshoz.
Kellemetlen jelenetek és belassult tempó
Maga a produkció a századik olyan romantikus film, amely a fake-dating, azaz a kamu randizás újrahasznosított klipjeire és műfaji kliséire épít, ám ezúttal egyetemi közegbe helyezve a történetet. Ennek ellenére a készítők semmi újat nem tudtak felmutatni, ami frissességet hozott volna a kategóriájába. A cselekmény elején egymást követő, a kellemetlen és a még kellemetlenebb határát súroló jelenetek sora után a film drasztikusan belassul. Ezen a ponton az alkotás szinte nézhetetlenné és unalmassá válik, mivel hiányzik belőle minden olyan tartalom, drámai feszültség vagy valódi kémia, ami meg tudná tartani a nézők figyelmét.
Halvány színészi játék és bántó technikai hibák
A színészi alakítások sem hozták az elvártat, a színészi gárda nem tudta életre kelteni a lapokon jól működő karaktereket. Lili Reinhart gyakorlatilag minden filmjében ugyanazt a karaktert hozza, és ez most sem volt másképp: ha a Riverdale rajongói nem tudnák pontosan, hogy egy teljesen más produkciót néznek, simán összekevernék Olive-ot Bettyvel, a sorozatbeli leghíresebb karakterével. A vizuális megvalósítás terén a fodrászok sem tettek ki magukért, hiszen Olive-on végig egy olyan ordító paróka volt, ami szinte kiszúrta a nézők szemét a képernyőn keresztül is, teljesen rombolva a film amúgy is törékeny illúzióját.
Elhasznált klisék és felületes mellékszereplők
A cselekményvezetés végig a leginkább kiszámítható, megszokott sémára alapult. Önös érdekekből Olive és Adam megjátssza, hogy együtt vannak, majd a kezdeti nem akarás és a folyamatos félreértések ellenére a film végére mégis egymás karjaiban kötnek ki. Ebből a jól ismert receptből semmi újat nem tudtak kihozni a készítők, és a történetet elvileg színesíteni hivatott mellékszereplők sem segítettek a helyzeten. Ők sem lettek szépen kidolgozottak vagy emlékezetesek, sokkal inkább voltak idegesítőek és laposak, ami csak tovább rombolta az amúgy is lapos filmélményt.
