Kovács István: Szerencsés csillagzat alatt születtem
Nemrég csodálatos elismerésben részesült Kovács István, Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Mivel hatvan éve végzett a színművészetin, gyémántdiplomával ismerték el a pályafutását, amelynek fontos pillanatairól és arról is kérdezték, hogyan tovább.
A színész felidézte, hogy 64 éve történt, hogy beiratkozott a színművészetire, ahol négy évet tanult a diploma előtt. Mint mondta, számára nem a messzeségben vész a pályakezdés emléke, szinte frissen él benne minden, a felvételitől a körülményeken át a társaságig és az izgalomig.
Elmesélte, hogy akkoriban tíz verset és egy-két monológot kellett beadni papíron, azzal jutott tovább az ember fordulóról fordulóra, egészen a harmadikig. Amikor ő jelentkezett, 3700 jelentkező volt, közülük tizenkilencen indultak, és végül tizenhárman végeztek.
Kiemelte, hogy Várkonyi Zoltán osztályába jártak, amelyet a híres Várkonyi osztályként emlegettek, és erre mindannyian büszkék voltak. Amikor végeztek, ők voltak az első évfolyam, amelynek nem kellett kötelezően vidékre szerződnie a diploma után, így néhány kivétellel mindannyian Budapestre szerződtek. Várkonyi hármukat – Dőry Virágot, Tahi Tóth Lacit és őt – a Vígbe vitte.
A színész szerint szerencsés csillagzat alatt született, mert nemcsak a színházzal, hanem a filmekkel is szerencséje volt. A Vígszínházban tizenhét évet töltött el, majd akkor jött el, amikor Várkonyi Zoltán meghalt és megváltozott a színház hangulata. Úgy érezte, kevésbé számítanak rá, pedig addig nagy sikerei voltak, és nagyon jól is érezte magát.
Ezután a József Attila Színházba került, ahová évek óta csábították, majd egyre gyakrabban mondott igent vidéki meghívásokra. Békéscsabán a My Fair Ladyben vendégszerepelt, amely miatt „rekordernek” tartja magát: egymás után három különböző színházban játszotta ugyanazt a szerepet, két évre rá Kecskeméten, majd hat év múlva Veszprémben. Mint mondta, tudomása szerint a világon egy színész sem játszotta háromszor ezt a szerepet, Maximilian Schell kétszer játszotta.
Arra a kérdésre, vissza tudja-e nézni magát, amikor a tévécsatornák ismétlik ezeket a filmeket, azt válaszolta, állandóan játsszák őket, és természetesen örül ennek. Mint mondta, ha bármikor kíváncsiságból megnézi, hogy a héten mit játszanak a tévében, egészen biztos, hogy találkozik vagy az Egri csillagokkal vagy a Kárpáthy Zoltánnal.
Kovács István úgy fogalmazott, őrült szerencséje volt, hogy éppen abba az osztályba járt. Várkonyi körbenézett, hogy kire oszthatná Kárpáthy Zoltán szerepét, és az elképzelése a főhősről rá hasonlított. Ha végigveszi az osztálytársait, alkatilag egyikük sem volt olyan típusú, mint ő, így lett ez életének meghatározó szerepe, amellyel elindult a pályája. Elmondása szerint voltak hullámvölgyek, mindenkinek vannak, de összességében nagyon elégedett és boldog, hogy így alakult a sorsa.
Arra a kérdésre, van-e a családban valaki, aki örökölte a színészi vénát, azt felelte, nagyon jópofa unokái és gyerekei vannak, de a pályán egyikük sem követi. Nagyon büszkék rá, mindig megnézik, de nem választották a színészi pályát, és sosem mondta nekik, hogy ezt tegyék. Szerinte csak az menjen színésznek, akiben van erre hajlandóság, vágy és esetleg tehetség.
Jelenleg nem játszik, viszont sokat szinkronizál, és gyakran van fellépése a feleségével. Mint mondta, most több ideje van olvasni, sétálni, színházba járni. Feleségét, Sajgál Erikát nagyon jó színésznőnek tartja, követi az ő szakmai életét és más kollégákét is, és egy percig sem unatkozik.
Mozgás tekintetében sétálni és úszni jár, olyan helyen laknak, ahol a kutyával jókat lehet kirándulni. Családját nagyon aktívnak nevezte, feleségét pedig energiabombának, akihez képest ilyen szempontból ő semmi. Elképesztőnek tartja, hogy felesége hullafáradtan is kimegy a kutyával. Mint mondta, jelenlegi állapota születési adottság is, egy része a génekkel jött, de nagyon fontos a hozzáállás.
Arra a felvetésre, hogy ha száz évig akar élni, akkor most lefixálhatják, hogy 18 év múlva a századikon is beszélgetnek egy jót, azt válaszolta: nagyon reméli.
Névjegy
Kovács István 1944. május 7-én született Budapesten. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán növendéke volt. Már főiskolás évei alatt, 1964-től játszott a Vígszínházban, melynek később tagja lett. 1981-től a József Attila Színházban, 1983-tól a Thália Színházban, illetve az Arizona Színházban játszott. Nagy sikereket aratott az Egri csillagok, a Kárpáthy Zoltán és a Pogány Madonna című filmekkel, valamint a Szomszédok című teleregény Deziréjeként is imádták a nézők. A Jászai Mari-díjat 2025-ben kapta meg. Kétszer nősült. Első házasságából született gyermekei: Zsófia és Kovács Dániel. Másodszor kolléganőjét, Sajgál Erika színésznőt vette feleségül, fiuk Domonkos. Négy unokája is van.
