Kész őrület volt az utazás a vadnyugati postakocsin
Valóságos tortúra volt a postakocsin történő utazás, hiszen az utasoknak életveszéllyel, fizikai gyötrelmekkel és paranoid hallucinációkkal kellett szembenézniük. A hatosfogat fémjelezte korszak elszigetelt, rövid átmenet volt a vadon és a vasút kiépülése között, amely – a westerneknek köszönhetően – a megszűnése után vált halhatatlanná.
A postakocsirendszer megszületése nem az utazási kedvnek, hanem a kaliforniai aranyláznak volt köszönhető. Gyakorlatilag a vonat előtt ez volt az egyetlen lehetőség, hogy az ember keletről eljusson az álmai földjére. A vasút kiépüléséig a postakocsi volt az egyetlen eszköz, amivel az ország közepéből el lehetett jutni a nyugati partra.
Pokoli kaland volt a postakocsizás
Minden 1858-ban kezdődött. A Butterfield Overland Mail szeptember 14-én a nyugati San Franciscóból indította el az első járatot, két nappal később pedig a keleti Tiptonból, a vasút akkori végállomásától. A kocsik közel 4500 kilométeres, patkóalakú útvonalon vágtak át a kontinensen, elkerülve a zord Sziklás-hegységet, érintve viszont Texas gyilkos sivatagjait és Arizona apacsok uralta vidékét.
Az első nyugati járat október 10-én, vasárnap délelőtt futott be Friscóba, ahol zenekarral, ágyútűzzel és ingyen whiskey-vel ünnepelték. Waterman L. Ormsby, a New York Herald újságírója egyedüli civilként végigülte a 24 napos utat. Naplója szerint az utazás kész tortúra volt. A jegye 200 dollárba került (mai értéken kb. 7000 dollár), amiért csupán szűk helyet kapott, és a jogot, hogy a váltóállomásokon saját zsebből eheti a száraz húst és ihatja a poshadt vizet.
A Wells Fargo utazási kódexe szerint az utas a jeggyel kötelezettségeket is vállalt. Ha banditák vagy indiánok támadtak a járatra, be kellett kapcsolódnia a védekezésbe. Ha a kocsi sárba süllyedt vagy fa dőlt az útra, a férfiaknak kötelező volt leszállniuk, és megtisztítaniuk az utat, vagy tolniuk a járművet. Aki ezt megtagadta, a kocsis minden teketória nélkül otthagyta a semmi közepén.
Aki megszegte a szabályokat, egyszerűen otthagyták az út mellett
A rendszer lelke a Concord-kocsi volt. Fémrugók helyett többrétegű marhabőr hevederekre függesztették a kocsiszekrényt, ami a durva ütéseket ringatózó mozgássá alakította. Ez kímélte a lovakat, de tengeribetegséget okozott az utasoknak. A másik gond a Postakocsi-láb szindróma (mélyvénás trombózis) volt, de gyakori volt a bordarepedés, ficam és a mentális összeomlás.
Az alváshiány, a kiszáradás és az állandó életveszély miatt 4-5 nap után jelentkezett a hallucináció és a paranoia. A kódex ezért tiltotta a vallási és politikai vitákat: az utasok egy rossz szóért képesek voltak fegyvert rántani egymásra.
A bakon ülő kocsis egyszerre hat gyeplőszárat tartott a bal kezében. Mellette ült a biztonsági őr, térdén nagy kaliberű sörétes puskával. Ülésük alatt lapult a Wells Fargo páncélláda. Kulcs nem volt náluk, így a kinyitásánál a banditáknak baltával vagy dinamittal kellett bajlódniuk.
A férfivilágban nők is letették névjegyüket a bakon. Mint a 63 évesen is fegyverben járó Mary Fields, az első afroamerikai női hajtó, vagy a félszemű Charley Parkhurst, akiről a halálos ágyán derült ki, hogy Charlotte néven nőnek született.
Nem volt életbiztosítás a társaságnak dolgozni
A postakocsikorszak rövid életűnek bizonyult. Amikor 1869. május 10-én Utahban az első transzkontinentális vasútvonal utolsó talpfájába beverték az aranyszögeket, a távolsági postakocsizás napok alatt összeomlott. Az utolsó kocsi 1918-ban adta át helyét végleg a postaautóknak.
A legendás Hatosfogat
A postakocsi igazi diadala – paradox módon – a halála után kezdődött. De hogy lehet, ha minden ennyire szörnyű volt, akkor miért emlékezünk rá mégis romantikával? Buffalo Bill Vadnyugati Cirkusza már az 1800-as évek végén látványos show-elemmé, a civilizáció és a vadság összecsapásának szimbólumává tette a postakocsi-támadásokat. (1906-ban Magyarországra is ellátogatott a show-ja.)
A történelem ezen szelete tökéletes példája annak, hogyan alakította át a popkultúra a kényelmetlen, gazdaságilag elavult és veszélyes tömegközlekedési eszközt a szabadság és a hősiesség időtlen emlékművévé.
Hollywood is korán felismerte, hogy a postakocsi a legtökéletesebb eszköz a feszültségteremtésre a westernekben. John Ford a Hatosfogatban (1939) emelte piedesztálra a postakocsit, s a filmje azóta is a westernek etalonja. Ez a mű tette világhírűvé John Wayne-t, és hozta el a műfaj aranykorát, alapozta meg a postakocsi mítoszát.
A rendező zseniálisan használta ki a kocsi szűk belső terét, összezárta egész Amerikát: van itt úrinő, prostituált, ügynök, orvos, bankár, bandita és szerencsejátékos, a bakon pedig a hajtó és az őr. A klausztrofóbiás helyzetben a külvilág veszélyei (a természet erői és az apacsok) arra kényszerítik a képmutató társadalom tagjait, hogy összefogjanak egymással.
