Vasvári Vivien elárulta, mi volt a mesterterve Az Árulókban: „Nem hangoskodni mentem, hanem játszani és lehetőleg nyerni”
Vasvári Vivien tudatos stratégiával, eredeti Árulóként elsőként nyerte meg az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsort. Az egykori luxusfeleség az első naptól kezdve tudatosan vitte véghez a tervét, és Árpa Attila választása után mindenkire rácáfolt: a behívott társa, Sapkás Piréz oldalán győzött.
A sikerét annak tulajdonítja, hogy kihasználta, mások alábecsülik, illetve a színészi képességeit. Mint mondta, már az első két napban felépítette a stratégiáját, de ahogy változtak az erőviszonyok, folyamatosan alkalmazkodnia kellett. Hitt magában, de pontosan tudta, hogy egyetlen rossz döntésen is múlhat minden.
Arra a kérdésre, hogy a színészi teljesítményben vagy abban rejlett-e a legnagyobb sikere, hogy alábecsülték, így felelt: szerinte mindkettőben, de leginkább abban, hogy tudatosan használta, amit mások gyengeségnek gondoltak. Sokan alábecsülték, ő pedig nem akarta meggyőzni őket az ellenkezőjéről. „Néha sokkal többet ér, ha hagyod, hogy mások okosabbnak higgyék magukat nálad. Közben pedig csendben három lépéssel előttük jársz” – fogalmazott.
Arra, hogy milyen tervvel érkezett, elmondta: konkrét tervvel nem érkezett, mert nem tudhatta, kik veszik majd körül, a 23 játékosból talán 2–3 embert ismert igazán. Ezért az elején tudatosan háttérbe húzódott, figyelt, elemzett, és felmérte az embereket. „Nem hangoskodni mentem, hanem játszani és lehetőleg nyerni” – mondta.
Beszélt arról is, hogy lelkileg többször megzuhant. Ilyenkor a családjára gondolt és arra, miért van ott. Közel két hétig nem látta a gyerekeit és a férjét, ami nagyon megviselte, ráadásul rengeteg lelki terhet cipelt magával a múltjából is. Voltak valódi összeomlásai, illetve olyan pillanatok, amikor tudatosan használta az érzelmeit a játékban. Megtanulta, hogy az érzékenység nem gyengeség, sőt néha éppen abból lehet erőt meríteni.
A legnehezebbnek egyértelműen a családja hiányát és az állandó lelki nyomást nevezte. Folyamatos gyanakvás, feszültség, konfliktusok, sírások és emberi összeomlások között éltek, amit kívülről nagyon nehéz megérteni. Nemcsak játszani kellett, hanem lelkileg is végig bírni.
Pirézzel való kapcsolatáról elárulta: az első pillanattól nagyon megkedvelte, meglátta benne azt a gyermeki, játékos ént, ami benne is megvan. Voltak indulatos pillanatai, amelyeket nem mindig értett, de rengeteget beszélgettek, és nagyon közel kerültek egymáshoz. Nem volt mindig egyszerű együtt taktikázni, de végül együtt nyertek, és erre mindketten büszkék lehetnek.
Arra a felvetésre, hogy azt mondta Piréznek, nem a pénz érdekli, hanem a győzelem, és akár neki is adná azt, kijelentette: teljesen komolyan gondolta, hogy számára elsősorban nem a pénz volt a motiváció, hanem maga a győzelem. Szeretett volna bebizonyítani magának, hogy képes végigvinni ezt a játékot, a Piréznek tett kijelentése pedig azt fejezte ki, mennyivel fontosabb volt neki akkor a közös siker, mint az anyagi része.
A nyeremény sorsáról elmondta: ahogy eddig is, egész évben folyamatosan támogat rászoruló családokat, így a nyereménye egy részét is erre szeretné fordítani. Emellett tervben van egy kórház támogatása is, és a családjának is szeretne valamilyen szép meglepetést szerezni. Hiszi, hogy egy nyeremény igazi értékét nemcsak az összege adja, hanem az is, mennyi örömet és segítséget tudunk teremteni belőle.
A műsor utáni kapcsolatokról szólva kifejtette: a műsor után egészen más szemszögből lehet visszanézni és megbeszélni a történteket. Szerinte mindannyian tudják, hogy ez egy játék volt, amelyben mindenki a saját túléléséért küzdött. Senkire nem haragszik a játékban hozott döntései miatt, és reméli, mások is így tekintenek rá. Számára a legfontosabb, hogy a játék véget ért, de az emberi kapcsolatoknak nem kell vele véget érniük.
