Az Operaház átvilágítása: prémiumok, visszavont szerződések és átláthatatlan gazdálkodás a menesztés hátterében
Azonnali hatállyal megszüntette Ókovács Szilveszter főigazgatói munkaviszonyát Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, miután a Magyar Állami Operaház átvilágítása súlyos visszaéléseket és szabálytalanságokat tárt fel. A menesztés részleteiről Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár számolt be részletes bejegyzésében.
Az Operaház vezetésében hétfőn dőlt el a kérdés: a kulturális tárca azonnali hatállyal felmentette az intézményt hosszú évek óta vezető Ókovács Szilvesztert, helyét ideiglenesen Ivacs Balázs vette át, amíg ki nem írják az új, nyílt pályázatot. A minisztérium hivatalos közleménye a jóváhagyás nélkül kifizetett prémiumokról és az esetleges bűncselekmények gyanújának kivizsgálásáról is említést tett.
A vizsgálat megdöbbentő belső mechanizmusokat tárt fel az állami dalszínházban: a felsővezetés a plusz forrásokért folytatott lobbizás mellett a saját juttatásait is bőkezűen gyarapította. A főigazgató és helyettese a minisztérium jóváhagyása nélkül, külön prémiumokkal emelte meg saját fizetését – a főigazgató havi bruttó 4,8 millió forintos bére mellé további juttatásokat állapítottak meg.
A 2023 óta betöltetlen főzeneigazgatói pozíció teendőit célfeladatként osztotta fel egymás között a főigazgató, a helyettese és néhány munkatárs, erre havi több százezer forintos prémiumokat határoztak meg – a teljesítéseket pedig az első és a második számú vezető igazolta le egymásnak.
A kifizetések között kirívó tételekre is fény derült: az első számú vezető hónapokon át havi bruttó több mint 660 ezer forintos pluszpénzt kapott pusztán azért, hogy napi jegyzeteket írjon és tegyen közzé – olyan feladatért, amely az intézmény alkalmazottainak alapmunkájához tartozott volna. Ez az összeg csaknem a duplája volt annak a bérnek, amelyet a dalszínház közösségi médiáért felelős munkavállalója teljes állásban megkeresett.
A vizsgálat a pénzügyi tervezés és az elszámolások terén is teljes átláthatatlanságot talált: a vezetés sokszor azt sem tudta pontosan meghatározni, mennyibe kerültek az egyes színpadi produkciók, előfordult, hogy egyetlen előadás kapcsán négy teljesen eltérő becsült értékkel kalkuláltak. Több száz millió forint értékben kerültek elő karmesteri szerződések is; amikor az átvilágítás során azok indokoltságát firtatták, a főigazgató visszavonta a szerződéseket. Egy másik ügyben a vezetés azt állította, hogy nem jött létre munkaszerződés, az átvilágítás azonban talált egy már aláírt és ellenjegyzett dokumentumot.
Nagy Ervin hangsúlyozta: az intézmény a magyar adófizetők pénzéből gazdálkodik, ezért megengedhetetlen, hogy a vezetők önkényesen juttassanak prémiumokhoz saját magukat, egymásnak igazolják le a teljesítést, miközben a beszerzések és a produkciók költségei sem követhetők megfelelően.
Az Operaház élére kinevezett ideiglenes vezető, Ivacs Balázs feladata a zavartalan működés garantálása mellett a feltárt anomáliák rendezése és a jogi lépések előkészítése lesz, a minisztérium pedig hamarosan nyílt pályázatot hirdet a főigazgatói poszt végleges betöltésére.
Magyar Péter is megszólalt az ügyben: elképesztő pazarlásról és dilettantizmusról beszélt, hozzátéve, hogy az Opera körülbelül annyi pénzből gazdálkodott, mint az összes budapesti színház együttvéve, miközben a jegyárak megfizethetetlenek, a színvonal pedig nem volt teljesen megfelelő. Reményét fejezte ki, hogy az intézménynek olyan új vezetése lesz – amelyet nyílt pályázaton választanak ki –, amely visszaemeli az Operaházat a régi fényébe és színvonalára, valamint újra látogathatóvá teszi.
