Van még értelme a tévés tehetségkutatóknak a TikTok korában? Ezt mondja ByeAlex
A televíziós tehetségkutatók – élükön a Megasztárral és az X-Faktorral – a digitális korban is megőrizték sajátos szerepüket, bár funkciójuk jelentősen átalakult az elmúlt évek során. A közösségi média teljesen átformálta a zeneipart, hiszen ma már egyetlen jól sikerült videóval is milliós nézettséget lehet elérni, a képernyőidő önmagában azonban régóta nem garancia a tartós sikerre.
Az RTL-en 2010-ben indult Magyarország egyik legismertebb tehetségkutató műsora, az X-Faktor, amelynek színpadán számos olyan előadó fordult meg, akinek ez jelentette az országos ismertséghez vezető utat. Az elmúlt évadok szereplői közül azonban alig maradt fenn valaki a hazai zenei élet sűrűjében: a 2021-es győztes Alee szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, a USNK-ról sem lehet sokat hallani, Ricco és Claudia kapcsolata pedig annyira megromlott, hogy ma már szóba sem állnak egymással.
A tehetségkutató egyik legmeghatározóbb mentora, a hat évadból négyszer is a győzelemig menetelő ByeAlex szerint az X-Faktor valóban komoly ugródeszka lehet, ám az igazi munka csak a kamerák leállása után kezdődik. Ha egy énekes később nem tesz semmit a karrierjéért – nem jelentkezik saját dalokkal, nem aktív a közösségi médiában –, hanem csak várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, akkor pillanatok alatt elfelejtik őt az emberek.
A mentor korábban a K-OSZ podcast vendégeként fejtette ki részletesen a véleményét: „Akkor van az egésznek a lényegi része, amikor véget ér az X-Faktor, és akkor azt látod, hogy nagyon sok versenyző megokosodik, és úgy érzi, hogy ő majd jobban tudja, ő majd tudja, hogy mi kell, majd neki nem kell segítség, őt a szakma le akarja húzni, ki akarja használni, meg minden. Most nézd meg, a legtöbbel mi történik. Semmi utána. (…) Engem a legnagyobb csalódás akkor ért, amikor vége volt a műsornak, mert én akkor is ugyanolyan lelkes, érdeklődő maradtam. (…) Én úgy vagyok vele, hogy nem tukmálom a segítségemet. Én lesz.rom, csinálsz, amit akarsz… és aztán mi történik? Semmi.”
ByeAlex szerint nagyon sokan ott véreznek el, hogy vagy nincsen meg bennük a kitartás, vagy valamiért nem rátermettek erre a szakmára.
Arra is akad példa, hogy valaki a győzelemig sem jutott el, mégis a hazai zenei világ élvonalába küzdötte magát. Manuelt – polgári nevén Gödöllei Emánuelt – az X-Faktor 2019-es évadában ismerhette meg az ország, ahol a nehéz háttérből érkező tehetség saját dalaival aratott sikert. A rapper első slágerét egy szemétfeldolgozóban, egy kartonpapírra írta munka közben, a műsor után pedig teljesen önálló útra lépett: saját szerzeményeivel és egyedi stílusával maga építette fel a karrierjét. Az X-Faktor neki is megadta a kezdőlöketet, hiszen a nagy nézettségű élő adások ingyenes reklámfelületet és olyan szakmai stábot – énektanárokat, producereket, mentorokat – biztosítottak számára, amit a szobában magányosan videózva nem kaphatott volna meg. Ma már Fonogram-díjas előadóként és a zeneipar meghatározó alakjaként, a tévés tehetségkutatók egyik legnagyobb nyerteseként emlegetik.
A mai legsikeresebb előadóknak – például Azahriah-nak, Dzsúdlónak vagy Deshnek – már valóban nem kell a tévé ahhoz, hogy arénákat töltsenek meg. A fiatalok átköltöztek a YouTube-ra, a Spotify-ra és a TikTokra, ahol sokkal közvetlenebb, hűségesebb tábor építhető. A videós algoritmusoknak azonban van egy nagy hátulütőjük: a TikTokon a lájkot maga a tartalom kapja, nem az ember. Ha felkapnak egy harminc másodperces felvételt, a legtöbbeket maga a poén vagy a dallam érdekli, és eszük ágában sincs megnézni vagy megjegyezni, hogy ki van a képernyőn. A netes virális siker ráadásul ugyanolyan gyorsan elillan, mint ahogy jön.
Ezzel szemben a tévés tehetségkutatók teljesen más pályán játszanak: heteken, hónapokon keresztül megy a dráma és a történetmesélés, a néző látja, ahogy a jelentkező sír, küzd, bénázik és fejlődik. Olyan arcot, karaktert kap, akihez akaratlanul is közelebb kerül. Ezt az érzelmi kötődést egyetlen tizenöt másodperces TikTok-videó sem tudja megadni, mivel ott már eleve nincs idő arra, hogy megszeressük az embert a kamera mögött.
