Villámcsapás végzett az MTK 29 éves labdarúgójával
Villám csapott egy 29 esztendős labdarúgóba az MTK dunavarsányi edzőpályáján, a játékos azonnal életét vesztette – számolt be a tragédiáról a Blikk. A nyári edzőtábor idején történt baleset a magyar futball történetének egyik legmegrázóbb eseményeként maradt fenn.
Az MTK csapata edzőtáborban készült a következő bajnoki mérkőzésre, amikor a bemelegítés közben hirtelen vihar tört ki. A háttérben sötét felhők gyülekeztek, majd mennydörgés és villámlás kíséretében a villám a csapat egyik játékosába, Szucsányi Andrásba csapott, aki azonnal szörnyethalt.
Az eset előtt Szucsányi a Videoton–MTK bajnoki találkozó 70. percében csereként lépett pályára a székesfehérvári Sóstói Stadionban, ez volt élete utolsó mérkőzése. A labdarúgó 29 évesen úgy érezte, még több jó szezon állhat előtte az MTK-nál, néhány nappal később azonban már halott volt.
Koritár Lajos, a csapat egykori játékostársa felidézte: a bajnoki meccsek előtt gyakran vonultak edzőtáborba, hogy jobban összekovácsolódjon a csapat. A Csepel és a Videoton elleni találkozó is 1-1-re végződött, ezért tudták, hogy javítaniuk kell. Palicskó Tibor vezetőedző irányításával mentek Dunavarsányba, ahol a pályára kivezényelve kezdődött a laza bemelegítés.
Koritár szerint a tragédia másodpercek alatt következett be: épp egy gyakorlatot végzett, amikor látta, hogy Szucsányi elindul a pályán, majd hatalmas csattanást hallott és éles fénycsóvát látott. A földre zuhant az összes csapattársával együtt. Elmondása szerint hiába szóltak a mesternek, hogy közeledik a vihar, a távolban már mennydörgött az ég, az edző azt válaszolta, számolja a másodperceket a dörgés és a villámlás között, és szól, ha be kell fejezni az edzést. A játékosok így kint maradtak a pályán.
A villám Szucsányit találta el: a hatalmas áramütés végigment a testén, kilyukasztotta a futballcsukáját, és a talajba távozott. A tragédia után néhány nappal az edzőtábor egyik dolgozója a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy kevéssel négy óra előtt a pálya szélén ült az MTK gyúrójával, és számolták a két villám között eltelt másodperceket. A vihart tőlük mintegy négy kilométerre keletre becsülték, és úgy gondolták, még néhány percig edzhetnek a játékosok. Az újabb villámlástól számolt 12. másodpercben azonban rendkívül erős, fehér, vakító fényt látott oldalról, majd amikor felnézett, a játékosok fejüket fogva másztak feléjük a pályán. Ezután az eső is eleredt, de Szucsányi akkor már halott volt.
Koritár szerint Szucsányi szerette az életet, imádta a szép nőket és a futballt, jó srác volt, sok időt töltöttek együtt. Amikor magához tért az első sokkhatásból, látta, hogy csapattársa mozdulatlanul fekszik, és az arca már lilás volt. Onnantól nem mozdult, a csapat pedig szinte fel sem fogta, mi történt vele és velük.
Az egykori csatár szerint más körülmény is közrejátszhatott a villámcsapásban: bár a játékos gumitalpú cipőt viselt, ez sem menthette meg, mivel a pálya mellett egy trafóház állt, amely a mai napig ott áll, ugyanúgy, mint akkor. Koritár meggyőződése, hogy ez is hozzájárult az értelmetlen és megrázó tragédiához.
Szucsányi remek játékos volt, bekerült az 1968-as mexikói olimpiára készülő válogatott keretébe, az ötkarikás játékokra azonban már nem utazhatott el, mert a szövetségi kapitány a szűkített csapatba nem vitte magával. Ezt nehezen dolgozta fel, olykor az alkoholba menekült, legendák keringtek az éjszakai partikról, amelyeken részt vett, az MTK-nál azonban új lendületet vett, csapattársai és a szurkolók egyaránt kedvelték.
A temetésén több százan vettek részt. A Salgótarján elleni bajnoki mérkőzést elhalasztották, és egy hónappal később játszották le. Az MTK 3-0-ra nyert, de Koritár szerint senki sem tudott igazán örülni neki, valamennyien az elhunyt csapattársra gondoltak, aki már nem lehetett közöttük.
