„Az köztudott, hogy nekem van problémám Vasvári Vivien politikai kiállásával” – Sapkás Piréz ezt gondolja a társáról, akivel megnyerte Az Árulókat
Sapkás Piréz volt az idei évad talán legmeglepőbb választása Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorban: a tartalomgyártó a közösségi média világából érkezett, és eleinte kereste a helyét a számára ismeretlen közegben, végül azonban Vasvári Vivien oldalán nyerte meg a játékot.
Arra a kérdésre, hogyan élte meg, amikor megkeresték a műsorral, úgy fogalmazott: nem igazán tudta, hogy viccelnek-e, aztán rájött, hogy az internetről érkező influenszer is érdekes lehet egy ilyen műsorban. Hozzátette, számára maga az élmény is érdekes volt tévés múlt nélkül, és tanulnia kellett a tévéműsorban szereplést is.
Elmondta, hogy az emberekkel jól elvan, szociálisnak tartja magát, de a játék elején a benne lévő szorongás látványosan ki is jött, és gyanússá is tette. Hozzátette: a való életben barátságos, kedves ember, azt viszont nem tudta, hogyan lehet ezt a kamerára jól átvinni, de megpróbálta.
Arra a kérdésre, mennyire tartja magát vezethetőnek, manipulálhatónak, azt válaszolta: alapvetően viszonylag ismeri az embereket, és figyel arra, hogy a saját torzításait másokkal kapcsolatban a fejében tartsa. Arra is vigyázni akart, hogy ne legyen mindenki nagyon gyanús, ne gyanakodjon feleslegesen, mert ez egy olyan játék, amely nagyon beindítja a paranoiát – szerinte csak úgy lehet játszani és messzire jutni benne, ha vannak olyan emberek, akikkel valamennyire bizalmas lehet az ember.
Amikor a játék közepén Árulóvá vált, nem okozott lelkiismeret-furdalást nála, hogy onnantól át kell vernie a többieket: mint mondta, van tapasztalata szerepjátékokban, ezt is úgy fogta fel, hogy ez most egy másik játék, és izgalmasnak tartotta. Megpróbálta elraktározni magában, hogy itt most át kell vernie embereket, de a játékban ez a lényeg – attól még ugyanúgy lehet kedvelni azokat, akiket korábban, például Estillát vagy Bettit. Segített az is, hogy Sapkás Piréznek lenni már eleve egy szerep, egy alterego.
Elmondta, hogy Sapkás Piréz egy karakter, kicsit drámaibb, kicsit harsányabb, kicsit hangosabb, de nincs hatalmas különbség aközött, amilyen ő maga – az Áruló szerepet is így fogta fel.
A végjátékról szólva azt mondta: a végén eléggé magabiztos volt, de kicsit aggódott, hogy Vivien átvágja. Aztán az már csak a műsorból derült ki számára, hogy a társa semmit nem tervezett ellene. Ő viszont igen – ezt úgy értékelte, hogy inkább egy biztosíték, egy B-terv volt, az A-terv végig az volt, hogy együtt nyerjék meg a játékot. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a többi játékosnak semmiképpen ne álljon össze a kép, hogy nekik bármi közük is van egymáshoz: neki az volt a szerepe, hogy nyomoz, Vivien pedig eladta azt, hogy csak kérdezgeti a többieket, ők mit gondolnak.
Arra, hogy Viviennek volt egy olyan mondata, miszerint ő csak nyerni akar, neki a pénz sem kell, akár oda is adja, úgy válaszolt: nem kérte számon rajta, de tény, hogy neki jobban számított ez a pénz, mint a társának. A hat és fél millió forint nem kevés, de a mai lakáspiacon abból már nem lehet venni semmit, így egyelőre be akarja fektetni.
Arra a kérdésre, hogy a kastélybarátságnak lehet-e kinti folytatása, azt felelte: még nem tudja pontosan, mi lesz ebből. Hozzátette: köztudott, hogy neki van problémája Vivien politikai kiállásával, de ezzel a társa is tisztában van, és ezt meg kellene beszélniük. Az azonban kiderült, hogy mindkettőjükre jellemző a gyermeki játékosság, így nagyon jól tudtak kapcsolódni.
Vona Gáborral kapcsolatban azt mondta: el tudja képzelni, hogy leüljön vele műsoron kívül, de annak nagyon szigorú feltételei lennének, és nem is tudja, ez hogyan jöhetne össze. Az egyik feltétel az lenne, ha igazi politikai felelősségvállalást látna tőle, amit eddig nem látott – egy igazi szembesülést a múltjával, de még abban sem biztos, hogy bármiféle fellépése képes helyettesíteni vagy eltörölni azt a politikai kárt, amit egész Magyarországnak okozott a magyar gárdás, zsidógyűlölő múltjával. Hozzátette: ha nem ismerné a múltját, emberileg, játékosként oké volt, amit csinált, szerinte azonban Vona Gábor a műsort a politikai pályája építésére használja fel. Amikor meglátta, őszintén szólva kicsit úgy érezte, csapdában van, hiszen amilyen értékeket képvisel, meg kell szólalnia, hogy ez nem oké, viszont ha megszólal, azzal építi a drámát, amiből a politikus meg politikai karriert csinál. Végül ő írhatta alá a halálos ítéletét, ám annak játékstratégiailag volt szerepe, nem személyes döntés volt.
