Pintér Béla és Vidnyánszky Attila kapcsolata: Egy színházi élet árnyoldalai
Pintér Béla, a kortárs magyar színház kiemelkedő alakja, a közelmúltban megosztotta gondolatait Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával való kapcsolatáról. Pintér nem titkolta, hogy a színházi környezet és a politikai légkör alakulása alapvetően befolyásolta életét és munkásságát. Beszélgetése során kifejezte, hogy Vidnyánszky Attila jelenléte és a független színházakat érintő döntései komoly fájdalmat okoztak számára.
„Tény, hogy Vidnyánszky Attila megkeserítette az én életemet is… Ha meglátom a fotóját, azonnal görcsbe rándul a gyomrom” – fogalmazott Pintér, aki gondosan elkerülte, hogy a színház politikai jellege túlzottan domináljon életművében. Sőt, Pintér kiemelte, hogy a független színházak támogatását a szakmai közönség ereje mentette meg, amelyhez Vidnyánszky Attila is hozzájárult, amikor az 2019-ben érintette a színházakat.
A politikai színház kérdése
Pintér Béla elmondása szerint a politikai helyzet változása visszhangzott a színházi előadásokban. A rendező megfigyelte, hogy a közönség reakciói az aktuális politikai eseményekre felerősödtek. „A poénokra adott reakció megtízszereződött. Döbbenetes tapasztalat, ahogyan a nézők nevettek” – mondta, utalva arra, hogy a feszültség és a politikai témák iránti érdeklődés ma már a történelmi fényben pompázik.
Pintér Béla több darabját is át kellett gondolnia a politikai kontextus miatt, sőt a „Kabuki” című művét olyan radikális módosításoknak vetette alá, hogy annak végkifejletét optimistább zárásra cserélte. „Gondoltam, ha megint nyer a Fidesz, legalább egyszer eljátszottuk optimistán. A Fidesz nem nyert, és azóta is úgy játsszuk, hogy a magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” – fejtette ki Pintér, hangsúlyozva, hogy a politikai helyzet nemcsak a műveket, hanem a társadalmi narratívákat is formálja.
A függetlenség megőrzése
Pintér Béla éles kritikát fogalmazott meg Vidnyánszky Attila ellen, akit felelősnek tart a független színházak nehézségeiért. „Versenyben zengtek a lantjaink egészen addig, amíg ő egy ollóval le nem vágta a húrjaimat” – emelte ki, utalva azokra a nehézségekre, amelyekkel szembesült a színházi közegben. Pintér nem csupán arról beszélt, hogy Vidnyánszky Attila döntései megnehezítették a független színházak életét, hanem arról is, hogy az egymással való kapcsolatuk során személyes fájdalmakat is élhetett meg.
A politikai jellegű előadásait az előző választások előestéjén kifejezetten nem kívánta műsorra tűzni. „A lelkiismeretem állandóan a közélet felé terelt, de sosem vágytam arra, hogy politikát vigyek színpadra” – tette hozzá. Pintér Béla elmondása szerint a független színházakról való gondoskodás nem csupán szakmai, hanem morális kötelesség, amelynek teljesítése során ő is tisztában volt azzal, hogy művészetének válaszolnia kell a társadalmi kihívásokra.
Pintér Béla szavaiban megjelenik az érzés, hogy a színház nem csupán szórakoztatásra, hanem társadalmi reflexiókra is hivatott. Ezen a vonalon Pintér Béla a színházi kultúrában betöltött szerepét, valamint Vidnyánszky Attila kritikáját is hitelesítette az interjúban.”
