D. Tóth Kriszta nemet mondott a közmédia és a politika hívására
D. Tóth Kriszta író és újságíró tizenkét év után új regénnyel jelentkezett: a Lábon kihordott élet című kötet október 28-án került a boltokba. A Prima Primissima-díjra jelölt szerző a Telex 100 nő című műsorában beszélt arról, miért várt ilyen sokáig a regény megírásával.
Az elmúlt tizenkét évben a WMN magazin alapító-főszerkesztőjeként dolgozott, miközben kollégái sorra jelentették meg saját könyveiket. Bár büszke volt rájuk, saját írói ambícióit háttérbe szorította. A kiégés, amelyről már két éve is beszélt, végül fordulópontot hozott az életében. Mint mondta, most már hálás neki, hogy belobbantotta a folyamatot, mert néha rendet kell tenni.
Az elmúlt időszakban több minden változott egyszerre: 50 éves lett, húsz éve dolgozik a médiában, és a WMN is betöltötte a tizedik évét. Ez a sok kerek évforduló számvetésre késztette. Elmondása szerint egyszerre történt mindenféle számvetés, elfáradás és újrafogalmazás, az emberi kapcsolataiban is rendet kellett tennie. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a WMN-t olyan stabil helyzetbe hozza, amely lehetővé tette számára, hogy pihenjen és újra az írásra koncentráljon.
Az új regényt thrillerszerű lélektani történetként jellemezte, amely a tűrés társadalmáról szól. Elmondása szerint arról szól, hogy mennyi mindent hordunk magunkkal úgy, hogy az kívülről nem látszik, mennyi fájdalmat hordozunk el, és mennyire tűrésalapú ez a társadalom. A történet középpontjában két férfi és egy nő áll, akiknek élete összefonódik egy válás és az azt követő érzelmi káosz során. A regény negyedik főszereplője maga a nyelv, amely a szeretet nyelvéből a bántalmazás és a manipuláció nyelvébe fordul át.
Kriszta elárulta, hogy az emberi kapcsolatok, a sebek és a gyógyulás folyamata foglalkoztatja leginkább, ezért végezte el a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzését is. Hozzátette, hogy bárki, aki átélt már párkapcsolati veszteséget, bántalmazást vagy a valóság és a digitális világ összemosódását, magára ismerhet a könyvben.
Karrierjéről szólva felidézte, hogy fiatalon, 16 évesen döntötte el, hogy újságíró lesz, és az ELTE médiaszakáról került a képernyőre. A brüsszeli tudósítóként töltött három évre különösen szívesen emlékszik vissza. 2013-ban hagyta el a köztévét, mert nem tudott azonosulni az ottani rendszerrel. Mint mondta, az utolsó két-három év már szenvedős volt, és amikor a csapatát elkezdték szétverni, úgy döntött, nincs miért maradnia tovább. A kilépés után teljesen újrakezdte, és a második regényéből származó bevételből indította el a WMN-t.
A műsorvezető arról is beszélt, hogy bár keresték a megújuló közmédiától, hogy térjen vissza, és politikai felkérést is kapott, határozottan nemet mondott. Indoklása szerint a helyén van médiamunkásként, nem vágyik a hatalom közelébe, sőt viszolygik attól. Hozzátette, ez önismereti kérdés is, és a közhatalom nem érinti meg az egóját.
Az elmúlt években személyesen is sokat változott. Elmondása szerint az elmúlt három évben rendet tett az életében, és ennek köszönhető, hogy nem érdekli, hogy 51 éves. A mentálhigiénés képzés során szerzett tudását nemcsak saját életében, hanem a magyar társadalomban is szeretné hasznosítani, mert úgy véli, erre a humánumra ma Magyarországon nagy szükség van.
