Maugli a homokdűnék között?
A neves francia rendező, Gilles de Maistre legújabb filmje, „A sivatag fia”, egy varázslatos utazásra invitálja a nézőket a Szahara mélyére, ahol egy különleges adaptációval találkozhatunk. E film nemcsak lenyűgöző képi világgal bír, hanem érzelmekkel teli, megtörténésről beszél, amely felébreszti a bennünket foglalkoztató kérdéseket az ember és természet kapcsolatáról.
Az alkotás főszereplője a 14 éves Sun (Neige de Maistre), aki édesapja, Gilles történetéből merít inspirációt, hogy megörökítse nagypapája érdekes meséit. A történet középpontjában Hadara (Nahil Bouazzaoui, Zayn Sekkat, Nahel Tran) áll, egy fiatal nomád fiú, aki két éves korában egy homokvihart követően elválik a családjától, és a sivatagban struccok nevelik fel. Ahogy Sun felfedezi a Szaharában rejlő titkokat, úgy jön rá arra, hogy nagypapája meséi és Hadara története szoros kapcsolatban állnak egymással, ugyanis mindkettő a túlélésről és a barátságról szól.
A képi világ varázsa
Gilles de Maistre filmsorozata ebben a fi lmben is megőrzi azt a sajátos belső varázst, amely a természet és az állatok szoros kapcsolatán alapul. A sivatag, mely egyszerre tűnik zord helyszínnek és vibráló életnek ad otthont, csodás díszletévé vált a történetnek. Az aranyló fények, a végtelen homokdűnék és a perzselő napfény olyan lenyűgöző atmoszférát teremtenek, amely magával ragadja a nézőt. A kamera egyedülállóan együtt él a tájjal, amely szinte önálló szereplővé válik a filmben.
Az érzelmi mélység és a szereplők
A szereplők gondos megválasztása, különösen Hadara karakterének megformálása, kiemelkedően jóra sikerült. Nahil Bouazzaoui érzelmekkel teli, természetes játéka azonnal megragadja a néző figyelmét, míg Neige de Maistre játékával betekintést nyújt a meséből a valóságba. A film színészi gárdáját a francia humorista, Kev Adams is színesíti, akinek jelenléte oldottabb, vidámabb hangulatot csempész a felvételekbe.
A film története a barátságról, az állatok tiszteletéről és a környezettel való harmonikus együttélésről szól. A „Sivatag fia” nem csak a fiataloknak, de az egész családnak szól, hiszen tanulságait a közönség bármelyik tagja értékelheti. A rendező ügyesen bánik az érzelmi elemekkel anélkül, hogy elhanyagolná a történet mélységét. Mindazonáltal a film kiszámíthatósága és a megszokott sablonok használata miatt nem meglepő, hogy a tapasztalt mozilátogatók számára a cselekmény néhány része ismerős lehet.
Állatvédelem és felelősség
Külön figyelmet érdemel, hogy a film készítése során az állatokat vegyes szereplőkként, nem pedig statisztaként kezelték. A munka végén a stáb a házi struccok neveléséről gondoskodott, és a forgatás ideje alatt kiemelkedő figyelmet fordítottak a személyzet és az állatok közötti viszonyra. Az állatvédelem iránti elkötelezettség nem csak szavakban jelenik meg, hanem tettekben is, hiszen az összes állatszereplőt egy menhelyre szállították, ahol további gondoskodásban részesült egy új, biztonságos környezetben.
„A sivatag fia” július 23-tól látható a hazai mozikban, és kiváló választás egy családi mozizáshoz, hiszen a film szépen tárja fel a természet tiszteletének és az emberi kapcsolataink fontosságát. Az út a Szaharától a barátságig és az együttélésig vezet, bemutatva, hogy a természet sosem cserben hagy bennünket, ha figyeljük és értékeljük azt.
