Dévényi Tibor utolsó kívánsága
Dévényi Tibor, a népszerű televíziós személyiség, aki hamarosan 79 éves, már évek óta visszahúzódott a nyilvánosságtól. A mindennapjait olvasással tölti, mivel rengeteg könyvet szeretne pótolni. Az otthonába rejtőzésének azonban gyakorlati okai is vannak: fél attól, hogy megcsúszik a botján és elesik, hiszen az ő korában egy ilyen baleset súlyos következményekkel járhat. A legendás tévés számára csupán egyetlen valódi vágy maradt: megérni a 80. születésnapját.
Az időjárásra való félelem és a fizikai korlátok miatt Dévényi Tibor ritkán hagyja el az otthonát. Különleges alkalmak azonban indokolhatják a kivételt, mint például legutóbbi látogatása a „Kincsvadászok” VIP műsorában, ahol egy Kádár János állóvázát árult el, amelyet régen nyert meg egy fellépése során. Az eladása nemcsak a szórakoztatás miatt volt különösen figyelemre méltó, hanem mert az ilyen döntések mögött mindig is az állt, hogy nem fűzi érzelmi kötelék a tárgyakhoz.
Dévényi Tibor pályafutása alatt számos gyermek kívánságát teljesítette, és ez a népszerűsége alapját is képezte. Az őszintesége és közvetlensége sokak számára vonzóvá tette, de az életkorral együtt járó veszteségek érzése mindennapjait egyre inkább beárnyékolja. Különösen fájdalmas számára, hogy egyre több régi barátja és pályatársa távozik, ami Kállai Ferenc intelmeire emlékezteti: „Tibikém, csak ne öregedj meg.”
Az elhunyt zenész, Fenyő Miklós iránti aggodalma is kifejezetten árnyalta az emlékeit, mivel korábban közeli barátok voltak. Dévényi a közös emlékekre visszatekintve különösen nehezen viselte Fenyő eltávozását, hiszen a két művész sok közös időt töltött el, és családi kötelékek is fűzték őket egymáshoz. Hasonló érzelmi kötődés fűzte Benedek Miklóshoz és Vallai Péterhez is, akikkel együtt indultak a „Ki mit tud?” versenyen, és akik szintén jelentős hatással voltak az életére.
A múlt emlékei mellett a jövő iránti vágyak is foglalkoztatják. Egyszerre csodálja a gyermekeit, Dani és Máté felnőtt életét, de sokszor csendesen figyeli, ahogy az ő életük külön világot jelent a számára. Az igazi fájdalma, hogy unokája sincs, akinek elmondhatná az életéről és tapasztalatairól szóló meséit.
Az ő kutyája, Bizsu elvesztése viselte meg leginkább. A Yorkshire terrier volt a hűséges társ, akivel sok boldog pillanatot osztott meg, annak halála után pedig a séták is megszűntek. A napjai monotonitása és a családi ebédek csendessége egy új szakasz kezdetét jelzi Dévényi életében, amihez a felesége, Beátnak is fontos szerepe van. Beáta gondoskodik róla, finom ételeket készít neki, bár a kedvenc ételei iránti étvágya már nem az, ami régen volt.
Dévényi Tibor végső soron, életének e szakaszában, a jó egészség és a 80. születésnapjának megélésével szeretné megkoronázni pályafutását, amelyre őszinte vágyakozása és bizakodása továbbra is jellemző. A boldogságra való törekvés ez is, az, amit a szó szoros értelmében átvitt értelemben kincsként őriz.
