Ironikus bocsánatkérés a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásának évfordulóján
Nyílt levélben reagált Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2020-as modellváltásának hatodik évfordulójára. A Nemzeti Színház vezérigazgatója, aki korábban az intézményt fenntartó alapítvány elnöke volt, ironikus hangvételű írásban sorolta fel az elmúlt évek eredményeit, és bocsánatot kért azokért az erőfeszítésekért, amelyeket munkatársaival ezek eléréséért tettek.
A levél hátterében az áll, hogy november 11-én a FreeSZFE a modellváltás évfordulójára emlékezett a Vas utcában. Az esemény kapcsán Bodó Viktor rendező arról beszélt, hogy a hat évvel korábbi történések felelősei azóta sem kértek bocsánatot, és közülük többen ma is az egyetemen dolgoznak. Vidnyánszky erre reagálva fogalmazta meg saját, ironikus bocsánatkérését.
A direktor levelében kiemelte: a ránk bízott épületeket felújították, a nemlétező vagy leromlott állapotú stúdiókat modern technikával szerelték fel, és a hallgatók soha ennyi filmet nem készítettek, ami a Nemzeti Filmintézettel kötött együttműködésnek köszönhető. Kitért arra is, hogy csak a tavalyi évben negyvennégy neves külföldi oktató fordult meg az intézményben, és olyan alkotók tartottak mesterkurzust, mint Anatolij Vasziljev, Eugenio Barba, Heiner Goebbels vagy Ariane Mnouchkine két meghatározó színésze.
Hangsúlyozta a képzés gyakorlati sikereit is: állítása szerint míg korábban a hallgatók aránytalanul a független szcéna felé fordultak, az általuk indított osztályok kiemelkedő arányban helyezkedtek el a kőszínházaknál. Fő célkitűzésükként a korábbi „igazodási kényszer” megszüntetését jelölte meg, és arról is írt, hogy több mint ötven kulturális intézménnyel alakítottak ki aktív kapcsolatot.
Az új ingatlanokról szólva megemlítette, hogy a régi Bányász mozi és a Duna tévé egykori székháza is az egyetem tulajdonába került, utóbbiban hozták létre a Kovács László Műtermet, majd adták át a digitális, LED-falas virtuális filmstúdiót. Beszámolt arról is, hogy új szakokat akkreditáltak, köztük akciórendező (second unit) szakot, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Tanárképző Intézetével együttműködésben indított pedagógiai képzést.
Vidnyánszky külön foglalkozott a Vas utcai épület visszaadásának kérdésével, amelyet vezetésével szemben hangzatos vádként említett. Mint írta, az ingatlan valóban a református egyházé volt, és nem pusztán klerikális buzgalomból szolgáltatták vissza, hanem mert ezt diktálta az igazságérzetük. Hozzátette: megállapodtak a református egyházzal, hogy az épületet továbbra is az egyetem használja, illetve az egyház kész átadni az ingatlant, amelynek megvásárlására és felújítására, benne az Ódry-színpaddal, utódaikra hagytak hat és fél milliárd forintot.
Levelében arról is írt, hogy a modellváltáskor nem ők küldtek el oktatókat, hanem azok egy része nem volt hajlandó velük dolgozni, és később is kizárólag azoktól kényszerültek megválni, akik módszeresen lejáratták és akadályozták az egyetem munkáját. Összegzése szerint 2020-ban egy üres kasszájú, leromlott állapotú intézményt vettek át, és a hatalmas médiakampány ellenére egy akkreditált, nemzetközileg is beágyazott, a felelős gazdálkodásnak köszönhetően hat és fél milliárd forinttal rendelkező intézmény vezetéséről kellett leköszönniük.
Végül minden gyűlölködő, személyeskedő véleményformálót arra kért, hogy a hallgatók fejlődése és nyugodt munkavégzése, valamint az egyetem jó híre érdekében lépjen túl politikai elfogultságán, és vegye figyelembe a tényeket.
