Korniss Péter beismerte állambiztonsági beszervezését
Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus, a Nemzet Művésze nyilvánosan beszélt arról, hogy 1957-ben, egyetemistaként beszervezte az állambiztonság. A fotográfust „Pál” fedőnéven tartották nyilván, miután aláírta az együttműködési nyilatkozatot. A döntés hátterében a letartóztatással és börtönbüntetéssel való fenyegetés állt.
„Ez életem legnehezebb interjúja”
Korniss Péter az ügynökkartonok nyilvánosságra kerülése előtt maga döntött úgy, hogy beszél a múltjáról. Mint mondta, azért vállalta a nyilvánosságot, mert nem akarta, hogy mások találgatások alapján ítéljék meg. „Ez életem legnehezebb interjúja, mert a szégyenemről kell vallanom” – fogalmazott.
Letartóztatások és beszervezés
A fotográfus 1956-ban másodéves joghallgató volt, részt vett a forradalom eseményeiben, és október 23-án a Bem téren is ott volt. Decemberben beválasztották a Magyar Egyetemi és Főiskolai Szövetség jogi kari vezetésébe, másnap azonban letartóztatták. 1957 januárjában elengedték, márciusban viszont ismét őrizetbe vették. A beszervezésére 1957. március 21-én került sor; a hatos kartonon a beszervezés módját „pressziós” kényszerítésként rögzítették.
Korniss elmondása szerint hosszú börtönbüntetéssel fenyegették, és tizenkilenc évesen, a megtorlások időszakában rettegett a következményektől. Végül aláírta a nyilatkozatot. „Tizenkilenc éves félgyerekként rettegtem” – idézte fel a történteket.
Presszókban találkozott a tartótisztjével
A beszervezés után különböző munkahelyeken dolgozott, a tartótisztjével presszókban találkozott, a jelentéseit pedig egy Népszabadságba kellett elrejtenie. Ma már nem emlékszik pontosan arra, miről számolt be, de állítása szerint érdemi információkat nem tudott átadni az állambiztonságnak.
1963-ban nemet mondott
Korniss 1961-ben a Nők Lapjához került, de hat hét után elbocsátották. Egy feljelentés nyomán a lap vezetéséhez eljutott, hogy korábban részt vett az 1956-os eseményekben, és veszélyes ellenforradalmárnak minősítették. Másfél évvel később azonban visszatérhetett a szerkesztőségbe. 1963-ban ismét megkereste az állambiztonság, és megpróbálták rávenni az együttműködés folytatására, ezúttal azonban visszautasította a felkérést. Azt mondta, a fotózásra akar koncentrálni, és nem akarja cserben hagyni azokat, akik bizalmat szavaztak neki. Elmondása szerint ezt követően nem keresték többé.
Az állambiztonsági nyilvántartás szerint 1966-ban „alkalmatlanság” miatt zárták ki a hálózatból. A munkadossziéját később megsemmisítették, így az együttműködés részletei nem rekonstruálhatók teljes egészében.
„Azt remélem, hogy a történetem megértése megkönnyíti az ítélkezést és a megbocsátást”
A rendszerváltás után feleségének és Novák Ferenc Tatának beszélt először a történtekről. A fotográfus szerint sokáig azért hallgatott, mert szégyellte a múltját. Most azért állt elő vele, mert szeretné, ha az emberek az egész történetet megismernék, mielőtt ítéletet mondanak felette. „Azt remélem, hogy a történetem megértése megkönnyíti az ítélkezést és a megbocsátást” – fogalmazott Korniss Péter.
