Szóba sem áll egymással a régi L’art pour l’art Társulat
Negyven éve indult útjára a L’art pour l’art Társulat, amely az évtizedek alatt az előadásaival, tévés műsoraival és a legendás Besenyő családdal a magyar humor megkerülhetetlen részévé vált. Az évforduló kapcsán azonban világossá vált, hogy az egykori alapító tagok már nem állnak szóba egymással, így a legendás négyesfogat a jubileum alkalmából sem áll össze újra.
A társulat 1986-ban négy taggal, Bálint Beával, Galla Miklóssal, Laár Andrással és Dolák-Saly Róberttel kezdte pályafutását. Két évvel később Bálint Beáta helyét Nagy Natália vette át. Galla Miklós tíz évvel az indulás után lépett ki, egy évvel később Nagy Natália követte, 2022-ben pedig Laár András is elhagyta a társulatot. Így az alapcsapat tagjai közül mára egyedül Dolák-Saly Róbert maradt a produkcióban, amely ma már L’art pour l’art Légitársaság néven működik.
Galla Miklós arról is beszélt, hogy egészségügyi és személyes okokból lépett ki a társulatból, és a döntését azóta sem bánta meg. Arra a kérdésre, hogy megbánta-e a harminc évvel ezelőtti kilépést, egyértelműen nemmel válaszolt, hozzátéve, hogy egyáltalán nem követi, mit csinál azóta a társulat, mert egyszerűen nem érdekli.
Arra a felvetésre, hogy valaha újra színpadra állna-e régi szereplőtársaival, Galla Miklós úgy fogalmazott, hogy ez jelenleg nagyon utópisztikus elképzelés, mert senki nem akarja: sem ő, sem Laár András, sem a jelenlegi társulat, így nehéz lenne megvalósítani.
A humorista felidézte a kezdeti időszakot is, amikor nemcsak szereplőként, hanem szervezőként és menedzserként is részt vett a produkcióban. Elmondása szerint otthon, a földön ülve csomagolta a plakátokat, majd vitte fel őket a postára, reggelente pedig egyesével hívta fel a művelődési házakat, hogy egyeztessen és fellépéseket szervezzen. Turnémenedzserként is dolgozott, ügyelve arra, hogy a fellépések jól kövessék egymást, előfordult, hogy egy nap kétszer is színpadra álltak.
Galla Miklós örökre hálás lesz a produkciónak, mert annak köszönhetően ismerte és szerette meg az egész ország. Elmondása szerint ő járt ki a magyar televíziónál, hogy a színpadról a képernyőre kerüljenek és saját műsoruk legyen. Mint mesélte, akkoriban a szórakoztató műsorokért felelős vezető nem volt elájulva tőlük, de a fia látta őket fellépni, és ő beszélte rá az édesapját, hogy engedje őket képernyőre. Onnantól kezdve folyamatosan jelen voltak mindenhol. Hozzátette, nagyon jól kerestek vele, és neki akkor is sok munkája volt, mert nemcsak szereplő, hanem szerkesztő és társrendező is volt, sőt a jelmezek, kellékek és bútorok válogatásából is kivette a részét. Mindezt fantasztikus időszakként írta le, amelyet imádott csinálni.
