Halálba taszította a pia és a kultúrpolitika Radics Bélát, minden idők legnagyobb gitárosát
Vérző szájjal is tovább játszott, foggal pengette a gitárt, és ezrek rajongtak érte. Aztán egyik napról a másikra mintha eltűnt volna a színpadról. Radics Béla mindössze 36 évet kapott az élettől, mégis olyan nyomot hagyott a magyar rockzenében, amelyet azóta sem tudott eltörölni az idő.
Radics Béla tehetséges, szenvedélyes gitárosként vált a magyar rockzene mítoszává. A hivatalos zenei élet elutasította, nagy lemezre sosem volt lehetősége. 1982-ben, 36 évesen halt meg, sírkövén ma is olvasható: minden idők legnagyobb magyar gitárosa.
Élettörténete akár egy film forgatókönyve is lehetne. Egy angyalföldi munkásfiú, aki egy televíziós műsorban meghallotta Bill Haley Rock Around the Clock című dalát, és eldöntötte, hogy gitáros lesz. Nem volt mögötte gazdag család, nem járt konzervatóriumba, és nem állt mellette menedzser. Volt viszont megszállottsága, tehetsége és egy gitárja.
1946. február 6-án született Budapesten. Ötéves korában „Béla kapitánynak” nevezte magát, később ebből alakult ki az R. B. kapitány becenév. Eredetileg dízelmotorszerelőnek tanult, édesapjával együtt a hajógyárban is dolgozott. Tizenhárom éves korában kapta első gitárját, és attól kezdve szinte megszállottan gyakorolt. Tanárhoz is megpróbált beiratkozni, ám amikor kiderült, hogy rock and rollt szeretne játszani, nem vállalták. Radics erre nemhogy feladta volna, inkább saját módszert választott: magnóról, hallás után tanulta a dalokat.
A hatvanas évek elején már zenekarokban játszott, 1964-ben pedig bekerült az Atlantisba. 1968-ban megalapította a Sakk-Mattot. A közönség valósággal megőrült érte. Jimi Hendrix és a Cream dalait játszotta, foggal pengetett, vadul mozgott a színpadon. 1969-ben a Sakk-Matt csaknem harmincezer ember előtt játszott a Tabánban. A zenekarhoz később Demjén Ferenc is csatlakozott.
A korszak kultúrpolitikája nem igazán tudott mit kezdeni vele. Túl hangos volt, túl öntörvényű, túl kevéssé hajlott a kompromisszumokra. Miközben a közönség ünnepelte, a rádió és a lemezgyár nem sietett a segítségére.
1972-ben következett a Taurus, amelyben Balázs Fecó, Som Lajos és Brunner Győző mellett játszott. A zenekar bemutatkozása hatalmas siker lett, a Taurus a magyar hard rock egyik úttörő formációjává vált. Radics a fogával kezdett gitározni, ám a húr felsértette a száját. Ömlött a vér, ő azonban nem hagyta abba a játékot. A zenekarnak azonban nem adatott meg az áttöréshez szükséges lemez, mindössze két kislemezük jelenhetett meg, az egyiken Radics legismertebb szerzőménye, a Zöld csillag. 1973-ban az együttes feloszlott.
A gitárkirály lassan visszavonult. Megfordult több együttesben, újraélesztette a Tűzkereket is, 1977-ben pedig egy reklám nélküli koncerten ismét tízezres közönség előtt játszott a Budai Ifjúsági Parkban. Édesanyjával egy angyalföldi garzonban élt. Egyre többet ivott, egyre inkább magába fordult, és fokozatosan eltávolodott korábbi barátaitól is.
„Egész egyszerűen nem voltam hajlandó beállni a véres kenyérharcot folytató zenészek sorába. Az, amiért az egészet elkezdtük, az őszinte, tiszta szellem, az igazi lelkesedés, egész egyszerűen megszűnt” – mondta egy interjúban.
Radics még 1982 májusában is fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, akkor azonban már súlyos egészségi problémákkal küzdött. 1982. október 18-án, mindössze 36 évesen meghalt, májzsugor végzett vele. Életében nem jelenhetett meg az a nagylemez, amelyre pályája során annyira vágyott.
A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjára zenésztársai gyűjtötték össze a pénzt. A sírkövön pedig azóta is ott van a mondat: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!”
Bálint Csaba, a Rockmúzeum ügyvezetője több könyvet is írt Radics Béláról, és évek óta kutatja a gitárkirály életét, pályáját és örökségét. „A rajongók mindig fekete-fehérben látják a világot, de Radics Béla sorsa egy sokkal összetettebb és színesebb történet, mintsem hogy le lehessen írni egy mondatban – mondta lapunknak Bálint Csaba. – A fő dilemma talán az, hogy Béla hős volt-e vagy vesztes. Akik imádják, azok hősnek látják, akik kevésbé kötődnek hozzá, azok inkább vesztesnek. Szerintem Radics Béla sorsa kerek, ő egy mítosz, a mítoszokat pedig nem kell összerakni vagy megjavítani.”
