G.w.M. nyerte a Celeb vagyok, ments ki innen! idei évadát
G.w.M. nyerte a Celeb vagyok, ments ki innen! idei évadát, ezzel 2026-ban övé lett a dzsungel királya cím. Kulcsár Edina férje a győzelme után közvetlenül nyilatkozott a műsor hivatalos médiafelületének.
Arra a kérdésre, hogy számított-e a győzelemre, így válaszolt: „Nagyon bíztam a rajongótáboromban, önmagamban, a családom támogatásában, és a legfőképp a Jóistenben. Azért jöttem a dzsungelbe, hogy nyerjek, ennek többször hangot is adtam. Nyilván közben azért ez egy nagyon nagy libikóka. Volt, hogy megingott a hitem, de az sem magam miatt vagy a táborom miatt, hanem mert láttam, hogy a többiek milyen ügyesek.”
Arra a kérdésre, hogy maradt-e benne olyan képesség, amit nem mutatott meg, azt felelte: „Mivel mindig önmagamat adom, és a sikerem, illetve a karrierem kulcsa is az, hogy önazonos vagyok, azt gondolom, nem maradt bennem olyan, amit még megmutathattam volna. Ebben a helyzetben a valódi, igazi arcomat láthatták a nézők és a társaim is. Egyetlen dolgot nem láthattak: azt, hogy milyen vagyok a családom körében. Azt viszont igen, hogyan működöm egy közösségben, és milyen ember vagyok a többiek között.”
A társakkal kialakult kapcsolatokról szólva elmondta: „Rossz kapcsolatom senkivel sem alakult ki. Akarva-akaratlanul mindenkit analizáltam, figyeltem a társaimat. Azt gondolom, hogy mindenkivel jóban voltam. Biztosan volt, aki beszélt rólam a hátam mögött, de én senkiről nem mondtam semmi rosszat. Arra sem haragszom, ha valaki a hátam mögött beszélt rólam. Vini és Ogli kerültek hozzám a legközelebb, ők abszolút olyanok számomra, mintha az öcséim lennének. Nagyon-nagyon szeretem őket, szinte elmondhatatlanul. Nyilván velük kapcsolatban is kialakultak bizonyos sztereotípiák, mint ahogy mindenki másról, de szerintem itt most azt is láthatták a nézők, hogyan dobog a szívük, és milyen nagyszerű csapatjátékosok.”
A kolumbiai élményeiről szólva kiemelte: „A legnagyobb élmény talán az, hogy tényleg bizonyosságot nyert számomra: ilyen körülmények között is helyt tudok állni. Sokszor eszembe jutott a mamám, aki nagyon féltett ettől az egésztől. Mindig azt mondtam neki, amikor nagyon aggódott értem – és ez gyerekkorom óta így van –, hogy »a rossz pénz nem vész el«. Nagyon pozitív élményként viszem haza magammal azt a felismerést, hogy a civilizációtól elzárva, ilyen nomád körülmények között is megállom a helyemet. A legrosszabb élményem talán az az éjszaka volt, amikor a nagy esőben mindenki más megúszta, hogy elázzon, csak én nem. Mindenki megoldotta valahogy, én viszont bőrig áztam. Esőkabátban, kapucnival a fejemen kellett aludnom, ami azért nem volt kellemes.”
Arra a kérdésre, hogy mi lesz az első dolga, amikor hazaér Magyarországra, így válaszolt: „Szétcsókolom a családomat! Szanaszét csókolom őket, és egy nagyon-nagyon hosszú, szoros ölelésre vágyom. Akár tizenkét órán keresztül is el tudnám képzelni, hogy csak ülök, magam köré gyűjtöm a családomat, és ölelgetem őket.”
