Charlie-val forgat közös klipet Szikora Róbert
Szikora Róbert tavaly jelentette meg a Verhetetlen 11 című albumát, amelyen különleges duettekkel tisztelgett a barátok, a példaképek és a pályatársak előtt. A lemezen Rúzsa Magdi, Demjén Ferenc, Geszti Péter vagy a ValMar mellett Charlie is közreműködött, akivel most közös klipet készül forgatni az R-GO frontembere.
– A legrégebbi idolommal, Charlie-val tervezünk egy érdekes klipet. Már az első zenekara, az Olympia idején a rajongója voltam, úgyhogy nemcsak azon gondolkodtam sokat, hogy milyen dalt írjak neki, hanem azon is, hogy hogyan kéne felhívni. Még soha nem kerestem közös munka ötlettel, ő viszont rögtön azt mondta nekem, miután meghallgatta a dalt: „Robika, nem tudtam, hogy te ilyen nagy zenész vagy, b.meg” – mesélte Szikora Róbert.
– A dalnak az a címe, hogy Merre visz az út. Felszállsz egy kisvasútra, átrobogsz az életen, és jön az alagút, közel van a sötétség; közben pedig van két indián, én meg ő, akik a tábortűznél elmeséljük az életünket – fejtette ki az énekes, hogy miről szól a Charlie-val közös dala.
Lassan halad a Semmelweis-musical, közben külföldi fellépésekre készül
Lezsák Sándorral közös projektje, a Semmelweis-musical egyelőre lassan halad, Szikora Róbert azonban így sem unatkozik: tavaly New Yorkban és Sarasotaban is voltak fellépései, újabban pedig Londonba készül, bár – mint mondta –, szívesebben van itthon.
– Nem szeretek utazni, sőt utálok. Rákospalotán születtem, de a mostani lakhelyemet is fizikai fájdalom elhagynom. Még az is meg tud viselni, ha a zenekarral elmegyünk pár napra Erdélybe, pedig ott elsírom magam, olyan szép minden. Az együttes, az emberek is boldogok, de egy örökkévalóságnak tűnik az út – magyarázta Szikora Róbert, akinek pedig már évtizedekkel ezelőtt voltak emlékezetes külföldi turnéi.
– 1978 körül még a Hungáriával játszottunk Nyugat-Berlinben egy amerikai klubban, ahol a rock’n’roll táncra tanították a közönséget. Azt hitték, hogy amerikai zenekar vagyunk, mivel Fenyő Miki akcentus nélkül énekelt angolul Chuck Berryt meg Elvist. Nagyon jó buli volt, és egyébként onnantól kezdve gondolkodtunk abban, hogy rock’n’rollt játsszunk itthon is; miután négy tagból egy disszidált, és újra kellett alkotnunk magunkat – emlékezett az énekes.
Fiatal zenészként nem érdekelte a gázsi
Szikora Róbert a Húrokon írt történelem múltidéző rendezvényén arról is beszélt, hogy fiatal zenészként egyáltalán nem érdekelte, sokszor nem is tudta, hogy mennyi a gázsija. Soha nem kért támogatást senkitől: őt mindig a közönség támogatta azzal, hogy elment a koncertjeire, megvette a lemezeit.
– Teljesen máshogy gondolkodtunk akkoriban. Mindent csináltuk, mindent szerettünk: kijöttünk egy buliról, és mentünk egyből az Erzsébet sörözőbe, a Royal sörözőbe, a körtéri büfébe. Ott aztán, amikor hajnalban enni akartál egy lencsefőzeléket, és odajött az asztalhoz egy másik pasi azzal, hogy „Végigeszi?”, akkor tudtad, hogy ott kell hagyni neki… Így éltünk, de boldogok voltunk, mi változott? Ahogy mondják, a rock örök, de a csikidam is ugyanúgy örök – fogalmazott Szikora Róbert.
