Szalay Bence gyermekkori szerelme volt Szabó Erika
Szabó Erika és Szalay Bence között egy játékos pillanat során derült fény egy múltbéli, beteljesületlen románcra, amely egykor ígéretesnek tűnt, de végül sosem bontakozott ki. A történet a Félrelépni szabad című film stábja által szervezett Felelsz vagy mersz játék közben került elő, ahol Szabó Erikát, Udvarias Annát és a rendezőt, Orosz Dénest, valamint Dobó Kata új filmjének szereplőit, köztük Szalay Bencét is kihívták egy barátságos vetélkedésre.
A játék elején Szabó Erika egy humoros történetet osztott meg arról, hogy valaki egyszer azt mondta rá, jól néz ki, de a szemét két húszassal le kellene takarni, mert kicsit bandzsa. Erre Szalay Bence azonnal reagált: „Tetszik a bandzsaságod amúgy. Szerintem kib.szott szexi, bocsánat.” Erika elárulta, hogy ez a megjegyzés jólesett neki, és a köztük lévő könnyed hangulat csak tovább fokozódott.
A játék egy későbbi fordulójában Bence egy ritkán hallott bókot kellett mondjon, és ekkor vallotta be, hogy Szabó Erika gyerekkori szerelme volt. „Nagyon-nagyon-nagyon sokáig a gyerekkori szerelmem voltál, és nagy részben azért vállaltam el azt a munkát, amikor forgattunk közösen, mert tudtam, hogy te is benne vagy” – mondta őszintén.
Ez a vallomás azonban csak a kezdet volt, mert Szabó Erika ekkor egy régi emléket idézett fel, amelyben a kapcsolatuk akár el is kezdődhetett volna. „Lehetett volna ebből valami, de az már elment. Az Ódry Színpadon, a büfénél! Az előadásotok után! Ott álltam a büfénél, és odajött Bence, rendelt magának valami italt, és azt gondoltam, hogy csak elhív randira vagy valami. És így elment…”
Szalay Bence mentegetőzve próbálta magyarázni a helyzetet, mondván, hogy valószínűleg zavarban volt, és nem emlékezett arra, hogy ez egy különleges pillanat lett volna. Erika azonban gyorsan tisztázta, hogy nem is volt nagy pillanat, csupán egy egyszerű találkozás, amelyben ő és barátnői felfigyeltek a fiatal színészre. „Tehát nem volt ilyen nagy pillanat, csak én néztem egy előadást, és így néztük a csajokkal, és mondtam, hogy »helló, hát te ki vagy, szép ez a fiú.« Úgyhogy fölmentünk a büfébe, hogy egy kicsit közelebbről megismerjük, de nem ismertük meg.”
