Pokorny Lia két tragikus veszteséget is átélt – őszintén beszélt a gyászáról
Pokorny Lia életének egyik legfájdalmasabb időszaka volt 2011, amikor rövid időn belül két hatalmas trauma is érte. Elvesztette a párját és kollégáját, Huszár Zsoltot, majd az Új Színház társulatának jövője is bizonytalanná vált. A színésznő most őszintén beszélt arról, hogyan élte meg ezeket a veszteségeket, és milyen felismerésekre jutott azóta.
A színésznő egy interjúban idézte fel élete egyik legnehezebb időszakát. Mint mondta, több mélypont is volt már az életében. „2011 környékén például nagyon rövid időn belül két hatalmas trauma ért: meghalt Huszár Zsolt, aki a párom és a kollégám is volt, aztán nem sokkal később kiderült, hogy az Új Színházban a társulatunknak a megszokott formában vége lesz” – mesélte.
A színésznő úgy érezte, egyik pillanatról a másikra minden összeomlott körülötte. „Egyszerre omlott össze körülöttem minden, azt sem tudtam, hol vagyok. Egzisztenciálisan és érzelmileg egyaránt mélypontra kerültem” – fogalmazott.
Huszár Zsolt halála és a további veszteségek
Huszár Zsolt 2011. szeptember 17-én halt meg, mindössze 40 évesen. A színészt kerékpározás közben ütötte el a villamos Budapesten, a Dohány utca és a Károly körút találkozásánál. A tragikus balesetet követően az Új Színház is megrendülten búcsúzott a társulati tagjától. Lia számára azonban Huszár elvesztése nem csupán egy kolléga halálát jelentette: a férfi a párja is volt.
A színésznő a későbbi veszteségeiről is beszélt. „Hatalmas trauma volt számomra az is, amikor Babicsek Bernát barátom meghalt. De egy dolgot biztosan tudtam: a közös darabunkat, a LIAisont nem tudom elengedni” – idézte fel. Sokáig elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy valaki más üljön majd azon a padon, ahol korábban Babicsek Bernát ült. Végül Kéméndi Tamást ajánlották mellé, amire ma már hálával gondol vissza.
A gyász és az önismeret tanulságai
A tragédiák ugyanakkor fontos felismerésekhez is elvezették. Lia szerint nincs két egyforma gyász, és bár az ember felkészül valamennyire a veszteségre, nem tudhatja, milyen érzés lesz majd átélni. „Én azt tapasztalom, hogy nincs két egyforma gyász. Arra fel lehet készülni, hogy valószínűleg veszteség lesz az életemben, ennek a tényét el lehet fogadni. Magára a fájdalomra viszont nem lehet felkészülni” – mondta.
A színésznő a saját működéséről is őszintén vallott. Felismerte, hogy bizonyos helyzetekben függő módon gondolkodott, és ez nem feltétlenül csak a klasszikus értelemben vett függőségeket jelentette. Lia korábban azt gondolta, hogy a függőség elsősorban az alkoholhoz vagy tudatmódosító szerekhez kapcsolódhat, később azonban rájött, hogy nála például a munka is betölthetett hasonló szerepet.
A párkapcsolatait illetően pedig egy különösen fontos felismerésre jutott: „Összekevertem a szeretetet a ragaszkodással.” A színésznő ma már úgy látja, a veszteségek után nem lehet minden pontosan ugyanolyan, mint korábban. Ahogy fogalmazott, a fájdalom idővel képes enyhülni, miközben azok, akiket elveszítettünk, az emlékeken és a szereteten keresztül továbbra is velünk maradnak.
