Óvatosan a munkahelyi szívességekkel, mert visszafordíthatatlan következményeket okozhatnak!
A munkahelyi szívességek sokszor természetesnek tűnnek, mint például egy átküldött Excel fájl, egy átvállalt meeting vagy egy szívességből megírt levél. E gesztusok elsőre a kollégák közötti együttműködés szerves részének tűnnek, azonban a háttérben húzódó dinamika könnyen aszimmetrikus és nyomasztó viszonyokká alakulhat át. Dr. Szijjártó Linda, munka- és szervezetpszichológus rámutat, hogy ez a szívességek világa nem feltétlenül érinti a klasszikus korrupció fogalmát, mégis könnyen kialakulhatnak olyan helyzetek, ahol a kölcsönösség súlya a vállunkra nehezedik.
A munkahelyeken megfigyelhető, hogy a kapcsolataink gyakran egy nem formalizált kölcsönösségi rendszerben működnek. Ez a dinamika sokszor feszültségekhez vezet, mivel amit adunk, az különböző és nehezen nyomon követhető formákban térül vissza – ha térül egyáltalán. Ez a visszautalási késztetés mélyen gyökerezik bennünk, sőt sok esetben a kölcsönösség egyfajta érzelmi jutalmat is ad, ezzel még inkább összekapcsolva minket kollégáinkkal.
A túl nagy gesztusok gyanúsak lehetnek
Fontos kiemelni, hogy egy idő után, a kölcsönös segítségnyújtásból már nem csupán jó cselekedetek születtek, hanem egyoldalú elvárások is alakulhatnak ki. Női munkavállalók, kisebbségi csoportok és alacsonyabb státuszú munkavállalók különösen gyakran érzik magukat nyomás alatt, mivel ők hajlamosak aránytalanul több láthatatlan munkát vállalni, melynek teljesítése ritkán jelenik meg a teljesítményértékelés során, és nem jár érte kompenzáció sem.
Ahogy ezek a szívességek folyamatosan felhalmozódnak, úgy a segítségből teher válhat. A helyzet fokozatosan alakul ki: kezdetben természetesnek érezzük a segítést, azonban idővel észrevesszük, hogy bizonyos kollégák mindig ránk támaszkodnak, míg mi érezzük, hogy ők a kölcsönösség elvárásait nem tartják tiszteletben.
Határok meghúzása a munkahelyen
Szijjártó Linda hangsúlyozza, hogy azért is nehéz nemet mondani, mert a munkahelyi szívességek ritkán egyenrangú fél között zajlanak, hiszen a magasabb hierarchiájú pozícióban lévők magabiztossága sokszor dominálja a szituációt. Ennek eredményeként átélhetjük a visszautasítással járó bűntudatot, különösen, ha valaki előzőleg már segített nekünk, ez pedig kényszerítő erővé válhat.
Az asszertív határhúzás, amely tiszteletteljes módon kommunikálja elvárásainkat, kulcsfontosságú. A jó szervezeti kultúra segíthet ebben, mint például a pszichológiai biztonság, ahol a munkatársak következmények nélkül kérdezhetnek, visszajelzést adhatnak vagy épp beszélhetnek az aránytalan terhekről.
Következtetések
A munkahelyi szívességek világa sokszor nem letisztult, és az azonnali pozitív érzelem mellett rejtett manipulációs helyzeteket is magában foglalhat. A szívességeket nem szabad automatikusan elfogadni vagy visszautasítani, fontos, hogy figyeljünk a saját érzéseinkre, és ha bármire gyanúsan reagálunk, érdemes megállnunk és átgondolnunk a helyzetet. A munkahelyi kapcsolatok egészséges fenntartása érdekében tehát érdemes tudatosan kezelni a kölcsönös segítségnyújtás kérdését.
