Két gyilkos visszatérése a klinikai halálból
Bár sokan különféle módszerekkel próbálnak megszökni a börtönből, Benjamin Schreiber és Jerry Rosenberg a legkülönösebb megoldást választotta: a klinikai halál állapotából való visszatérésüket felhasználva követeltek jogot a szabadságukra. Mindketten életfogytiglani elítéltek, ám egy orvosi beavatkozás után úgy gondolták, hogy mivel egyszer már ‘meghaltak’, büntetéseiket letöltöttnek tekinthetik.
Benjamin Schreiber, aki 1996 óta ült börtönben, 2015-ben súlyos egészségi problémák miatt került kórházba, ahol a keringése leállt. Orvosok azonban sikeresen újraélesztették. Schreiber ezt követően jogi úton megpróbálta érvényesíteni, hogy a börtönbüntetése véget ért, hiszen a bírói döntés szerint az életfogytiglani büntetés csak a tényleges halálig tart. Schreiber érvelése szerint mivel az életét orvosilag igazoltan elveszítette, büntetésének is vége van.
Rosenberg, aki két rendőr meggyilkolásáért ült börtönben, szintén hasonló érvet hozott fel. Azt állította, hogy a műtét során, amikor a szíve megállt, a személy, aki elkövette a bűncselekményeket, lényegében megszűnt létezni, és a műtőasztalon egy új ember született.
Az igazságszolgáltatás elutasította az érveket
Bár Schreiber és Rosenberg érvei kreatívnak tűntek, a bíróság egyértelműen elutasította azokat. Az eljáró bíró hangsúlyozta, hogy az életfogytiglani büntetést addig kell viselni, amíg az elítélt biológiai létezése folytatódik. Mivel biológiailag életben maradtak, ezért büntetésük is folytatódik. A jogi szakértők arra figyelmeztettek, hogy ha elfogadnák ezt az érvelést, akkor a társadalomban kaotikus helyzet alakulna ki.
A bíróság mérlegelte, hogy ha a klinikai halál tényleg halálnak számítana, annak komoly következményei lennének, például az érintett elveszítené vagyonát és jogait is. Az ítélet alapján tehát egy elítélt szabadságra helyezése, aki már nem ‘ugyanaz’ a személy, komoly esetleges hátrányos következményekkel járna.
Az elítéltek végzete
Schreiber és Rosenberg számos fellebbviteli szakaszban próbálták meg megváltoztatni a bíróság döntését, de minden próbálkozásuk ugyanabba a választ kapta: a klinikai halál nem jelent amnesztiát. Az igazságszolgáltatás világossá tette, hogy a büntetések a bűncselekmények elkövetésének pillanata óta érvényesek, és a jogi felelősség nem szűnik meg egy rövid időszakos halálnak tekintett állapot miatt.
A két férfi végül a börtönkórházban halt meg, évekkel később, ezúttal már ténylegesen, és azóta egyikük sem nyújtott be fellebbezést. Esetük rávilágít arra, hogy a jogi rendszer nem ismer el kegyelmet technikai érvek alapján; a büntetések nem csupán biológiai pillanatok, hanem a végső elmúlásig tartanak.
