Brutális villámárvíz és sárlavina pusztított Nepálban
Nepál és Tibet területein tovább folytatódnak a mentési munkálatok azt követően, hogy pusztító villámárvíz és sárlavina zúdult a térségre. A halálos áldozatok száma meghaladja az 1250-et, és több mint 5000 embert továbbra is eltűntként tartanak nyilván.
A természeti katasztrófa gleccserek olvadása és a heves esőzések következtében alakult ki. Az érintett területek közül sok már nem létezik, a jeges, sziklákkal teli sárlavina mindent magával sodort, az egykor virágzó családi hajlékok pedig egyetlen másodperc alatt lakhatatlan romhalmazzá váltak.
A romok alól még mindig mentenek ki túlélőket, köztük egy tíz napja betemetett nőt és két munkást, akiket egy alagútból sikerült élve kimenteni. A mentési munkálatokat azonban tovább nehezítik az újabb sárlavinák veszélyei, a rendkívül nehéz terepviszonyok és az erőforráshiány.
Az azonosítás is rendkívüli kihívást jelent
A hatóságoknak nemcsak az eltűntek felkutatásával kell megküzdeniük, hanem a holttestek azonosítása is komoly nehézséget okoz. A nepáli hatóságok a gyorsan fejlődő DNS-technológiát alkalmazzák az áldozatok azonosítására, és arra kérik az eltűntek hozzátartozóit, hogy adjanak vérmintát és fényképeket a katmandui rendőrségi kórház patológiai laboratóriumának.
A módszer felgyorsíthatja a folyamatot, de a helyzetet tovább bonyolítja a nemzetközi határokon átnyúló koordináció nehézsége és a helyi hullaházak telítettsége. A mentési munkálatok során a hatóságoknak a földcsuszamlások folyamatos veszélyével is szembe kell nézniük.
A törvényszéki szakértők a 2004-es thaiföldi cunami és a 2011-es japán szökőár tapasztalataira hivatkozva arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen katasztrófák után akár egy évig is eltarthat az áldozatok azonosítása, és valószínű, hogy több áldozatot soha nem fognak megtalálni.
