Szinetár Miklós 94 évesen lett dédnagypapa
Szinetár Miklós Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas rendező a 94. születésnapján is úgy érzi, az élet apró örömeinek köszönheti, hogy a nehézségek ellenére mindig megőrizte optimizmusát. A rendező nemrég dédnagypapa lett, miután unokájának, Marcinak családja született.
„Már az vagyok! Valódi dédnagypapa vagyok! Az unokámnak, Marcinak lett családja, elképesztő!” – nyilatkozta Szinetár Miklós. Mint elmondta, ez az első dédunoka a családban, és nagyon várták az érkezését. „Nagyon-nagyon örültem neki, amikor kiderült, hogy érkezik ez a kislány. Hát, ezek az élet jó dolgai!”
A rendező szerint az élet értelme a gyerek, és az ember feladata, hogy a jó dolgokra figyeljen. „Ilyen jó dolog az is, ha az embernek gyereke, unokája vagy dédunokája születik, és láthatja őket felnőni. Nekem is ez a célom, hogy láthassam, ahogyan a gyerekek felnőnek” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy mi a titka annak, hogy 94 évesen is jó egészségnek örvend, Szinetár Miklós azt válaszolta: úszik, tornázik, odafigyel magára, és a környezete is figyel rá. Kiemelte azt is, hogy legalább ilyen fontos, hogy megőrizte a képességét arra, hogy örülni tudjon a dolgoknak.
„Ha tavasszal megyek az utcán és éppen valami szépen rügyezik, akkor én attól nagyon boldog vagyok. Ha egy jót úszok az uszodában, és utána friss vagyok, akkor el vagyok ragadtatva. Ha eszem egy jó halászlevet, akkor aztán tényleg nincs okom panaszra. És persze a család! Ha ránézek unokáimra, ha beszélek velük, vagy ha megélhetem velük, ahogyan egyikük éppen apuka lesz, akkor az csodálatos!” – mondta.
Hozzátette: ezt a szemléletet nehéz megőrizni a hétköznapokban, de ha valaki erre törekszik, akkor talán sikerülhet.
Szinetár Miklós arról is mesélt, hogy Pásztor Erzsi, aki a tanítványa volt, nemrég ünnepelte 90. születésnapját, és a tiszteletére szervezett gálaesten köszöntötte őt. Felidézte, hogy Pásztor Erzsi a születésnapi műsor előtt azt mondta neki: „Beteg vagyok, beteg vagyok, nem tudom megcsinálni!”, mire ő csak annyit válaszolt: „Ne mondd! Én ezt már ismerem!” Aztán felment a színpadra, és nyoma sem volt annak, amit korábban mondott.
A rendező elmondta azt is, hogy Magyarországon – de talán máshol is – a színészi élet nagyon nehéz, ezért kevesen érik meg a 90. életévet, pláne úgy, hogy jól mondják a szövegeket. „Ez egy teljesen unikális dolog. Büszke vagyok Erzsire!” – jelentette ki.
Első találkozásukra is emlékszik. „Hogyne, de nemcsak Erzsire, hanem az egész osztályra. Bementem és nagyon szorongtam, nagyon fiatal tanár voltam, mindössze négy évvel voltam idősebb például Erzsinél. De volt olyan az osztályban, aki két évvel idősebb volt nálam. Eredetileg az osztályt Apáthi Imre indította volna, és én lettem volna a tanársegéd. Csak az Apáthi az osztály indulása előtt meghalt, így aztán rám maradt az osztály. Eleinte szorongtam, de nagyon szerettem őket, remek társaság volt” – idézte fel.
Mint mondta, az osztályból olyan művészek kerültek ki, mint Király Levente, Dégi István, Polgár Géza és Holl István. „Nagyszerű társaság volt, és hát Erzsi, ő egy tünemény volt. Jó volt az atmoszféra körülötte, és már akkor ott volt benne a legnemesebb profizmus” – emlékezett vissza Szinetár Miklós.
