Rácz Jenő a tűréshatárára ért Az Árulókban: teljesen maga alá került
Rácz Jenő Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban keddi adásában két másik társával, Polgár Tündével és Mikecz Estillával együtt eljutott a feszültségtűrési határáig. A séf és társai több mint egy hete folyamatos bizonytalanságban, a külvilágtól elszakítva nyomoztak az Árulók után, ezúttal egy újabb társukat kiszavazva, akiről – legnagyobb megdöbbenésükre – kiderült, hogy ártatlan.
„Nekem most jött el az a pillanat, hogy konkrétan hányingerem van, de nem magunktól, hanem ettől az egésztől. Minden nap ebben vagyunk, nekem ez már rohadtul sok. Én most érzem azt a megadást, amit ezek a szerencsétlenek éreztek nap mint nap, hogy inkább essünk túl rajta” – utalt az elmúlt napokban száműzöttekre Rácz Jenő. A játékosok – például Csonka András, Takács Zalán és Filo – annyira belefáradtak abba, hogy napok óta a társaik célpontjaként éltek a kastélyban, hogy lélekben már feladták, és meg sem próbálták megvédeni magukat. Jenő hozzátette: annyira hullámzó a hangulata, hogy már abban sem biztos, akar-e maradni, vagy sem.
– Már majdnem mindenki holtponton volt, több mint egy hete ott voltunk: valaki erősebb, valaki kevésbé, de egy idő után az embert utoléri ez az érzés. Az összes olyan ember, aki közel állt hozzám, kihullott, ezért egyre magányosabbnak és szomorúbbnak éreztem magam ebben a helyzetben, sőt, kilátástalannak, ezért teljesen letargikus volt az állapotom. Ha jobbra, ha balra néztem, mindenhol síró és távozó embereket láttam. Ezek nagyon idegfeszítő pillanatok voltak – osztotta meg tapasztalatait a séf, aki kiemelte, hogy a műsorban kőkemény pszichológiai játékot játszottak.
– Ha ennyi ideig benne van egy ilyen pszichológiai játékban, ember legyen a talpán, aki ezt érzelmi kilengés nélkül végig tudja csinálni. Ezért van az, hogy az emberek egy hét után már gyakrabban érzékenyülnek el, nehezebben bírják a nyomást – mondta Rácz Jenő, aki figyelemmel kíséri a műsort.
– Annak ellenére, hogy tudom, mi történik majd, nagyon izgalmas a műsor, nagyon sokszor izgulok, s az is érdekes, hogy mások szemüvegén keresztül nézhetem azt, amit ott láttam, és sok titokra csak most derül fény, ki hogyan vélekedett a másikról. Nézőként is érdekes látni, milyen iszonyatosan jó társadalomkritika is ez a játék, emellett nagyon kemény pszichológiai küzdelem is. Számomra mindenképp egy nagyon pozitív emlék és élmény, és biztos, hogy sosem fogom elfelejteni – zárta gondolatait a sztárséf.
