Mindig is komoly színész akart lenni, nem szépfiú: honnan indult Leonardo DiCaprio
Leonardo DiCaprio az egyik legismertebb és legsikeresebb színész Hollywoodban, filmjei összesen mintegy 7 milliárd dolláros bevételt termeltek világszerte. Tinisztár volt, majd szexszimbólum lett, a Titanic utáni népszerűségével azonban nem igazán tudott, és nem is akart mit kezdeni: inkább azon dolgozott, hogy végre színészként is komolyan vegyék. Ötven felett már nem kérdés, hogy ezt sikerült elérnie.
Szinte előadónak született: saját elmondása szerint már kétévesen színpadra állt egy spontán tánccal egy fesztiválon, a közönség pozitív reakciója pedig mindennél jobban esett neki. Később inkább a pénz motiválta, miután Los Angeles szegényebb környékére sodródott, ahol bohém szülei a válás után is közösen nevelték egy ikerházban. A környező utcákat a prostitúció és a drog uralta, DiCaprio azonban már korán meglátta a kitörési lehetőséget: nagy hatással volt rá a mostohatestvére, Adam Farrar, aki egyetlen reklámszerepért 50 ezer dollárt vitt haza.
Tizennégy éves korától DiCaprio is rengeteg reklámban szerepelt, előtte azonban másfél-két évig hiába járt meghallgatásokra. Az első ügynöke azt tanácsolta neki, hogy próbálkozzon amerikai névvel, Lenny Williamsként, az olasz, német és orosz felmenőkkel rendelkező fiú azonban ezt határozottan visszautasította. A keresztnevét egyébként onnan kapta, hogy várandós édesanyja Firenzében épp Leonardo da Vinci egy festménye előtt állt, amikor a baba először rúgott egyet.
1989–90-ben, tizenöt-tizenhat évesen már olyan tévésorozatokban vendégszerepelt, mint Az új Lassie vagy a Santa Barbara, a filmes áttörést azonban az 1993-as Ez a fiúk sorsa jelentette a számára. Ebben már egyből Robert De Niróval játszott együtt, aki állítólag maga választotta ki négyszáz fiatal színész közül. Az Oscar-jelölt rendező, Lasse Hallström ezzel szemben úgy érezte, hogy DiCaprio túl jóképű ahhoz, hogy a következő filmjében egy értelmileg visszamaradott fiút játsszon. A már akkor komolyabb munkákra vágyó színész azonban végül nemcsak őt győzte meg, de az Oscar-bizottságot is: a Gilbert Grape-ért már tizenkilenc évesen megkapta az első jelölését.
Az Egy kosaras naplójában a költő és punkzenész Jim Carroll drogos pokoljárását idézte meg, a Teljes napfogyatkozásban pedig Arthur Rimbaud-t játszotta, aki ellentmondásos viszonyba keveredett a nála jóval idősebb Paul Verlaine-nel. A mainstreamtől távolabb eső filmek után az 1996-os Rómeó és Júlia már megalapozta számára a sztárságot, amely az egy évvel későbbi Titanickal szupersztárságba fordult át. Egy csapásra nők milliói kezdtek el rajongani érte, különféle szavazásokon rendre a legszexibb férfinak választották, a Titanic-beli partnere, Kate Winslet is a világ legszebb férfijának nevezte.
Kitört a Leo-mánia, az egész világ DiCaprióra figyelt; ő azonban továbbra is igyekezett a színészi kihívásokra koncentrálni: a következő filmje a szintén kosztümös A vasálarcos volt, a Danny Boyle által rendezett A parttal azonban ismét teljesen más vizekre evezett. – Nem voltam egy nevezőn az egész Titanic-jelenséggel és azzal, amivé az arcom vált világszerte… Sosem fogom újra elérni azt a népszerűségi szintet, és nem is számítok rá. Nem is fogom megpróbálni – nyilatkozta akkoriban.
2002-ben már Martin Scorsese-vel (New York bandái) és Steven Spielberggel (Kapj el, ha tudsz) forgatott, és talán nem is bánta, hogy három évvel később csúnyán megsérült az arca, miután egy Aretha Wilson nevű modell egy törött sörösüveggel támadt neki egy hollywoodi partin. DiCaprio így is fiatal szupermodellek sokaságával randizott, olyan szépségekkel volt rövidebb-hosszabb kapcsolata, mint Helena Christensen, Gisele Bündchen, Gigi Hadid, Blake Lively vagy épp Rihanna.
A karrierje közben tovább szárnyalt, második Oscar-jelölését éppen a 2005-ös Aviátorért kapta. Olyan filmekért nevezték még, mint a Véres gyémánt vagy A Wall Street farkasa, a 2016-os A visszatérővel pedig végre el is nyerte az elismerést. Azóta két további jelölést is begyűjtött (Volt egyszer… egy Hollywood, Egyik csata a másik után), így ötvenkét éves korára már egészen biztosan nemcsak szépfiúként, hanem komoly színészként is számon tartja a szakma és a közönség.
