Szekeres Tamás templomokban idézi meg az Omega elhunyt legendáit
A november végi adventi hetek összefonódtak a magyar rockzene leggyászosabb napjaival: alig néhány nap eltéréssel veszítettük el az Omega három legendás tagját, Benkő Lászlót, Mihály Tamást, majd Kóbor János „Meckyt”. Szekeres Tamás huszonöt éven át állt velük egy színpadon, most pedig a Szegedi Dómban és a Debreceni Nagytemplomban idézi meg egykori zenésztársai emlékét.
A gitárművész 1994-től huszonöt éven át turnézott az Omegával. A közös fellépések, a tízezres arénák és az Omega Oratórium után úgy döntött, hogy a hangos stadionok helyett templomfalak között emlékezik: november 28-án a Szegedi Dómban, november 30-án pedig a Debreceni Református Nagytemplomban.
„Az Omega a pályafutásom, sőt az eddigi életem talán legfontosabb része. Megtiszteltetés, örömzenélés, felejthetetlen turnék és mély barátságok. S persze mindenekelőtt a közönség szeretete. Négyszer léphettem fel az ország legjobb együttesével a Népstadionban. Kitörölhetetlen bulik voltak ezek, s azt gondolom, nemcsak az én számomra” – emlékezett vissza Szekeres Tamás, aki a kezdetekről is beszélt. – A közös utam az Omegával még 1994-ben kezdődött, és itt van előttem, ahogy Siófokon először állok egy színpadon Meckyvel, Elefánttal és a többiekkel. Aztán nem sokkal később már jött a telt házas Népstadion, és ott már szívből Omegásnak éreztem magam.”
Kóbor Jánossal évtizedek óta ismerték egymást, az énekes követte szólókarrierjét, sőt producerként is közreműködött a lemezei elkészítésében a lemezkiadója által. „Tizennégy albumom jelent meg, valamennyire büszke vagyok, de Omegásnak lenni több volt, mint kitüntetés” – fogalmazott a gitáros.
Szekeres Tamás komolyzenészként végzett a Zeneakadémián, de mint mondta, a rockzene és az Omega-hangzás lett az igazi útja. Felidézte azt is, hogyan fogadták a legendás zenésztársak: „Soha nem felejtem el, amikor Molnár Gyuri, vagyis Elefánt a színpadon társként, barátként és nem konkurenciaként fogadott. Mecky találta ki, hogy legyen a bandában még egy szólógitáros, mert így szinte stúdióminőségben szólalt meg ez a csodálatos zenekar.”
A koncerteken a dalok mellett személyes történetek is előkerülnek, és felcsendül a legendás Gammapolis is, amely az évtizedek alatt különleges jelentést kapott: a rajongók annak idején az égen vásároltak meg és neveztek el egy valódi csillagot a dal után az együttesnek.
A produkció különleges hangszerelésre vállalkozik: a rockdallamok – köztük a Benned szól a dal – a klasszikus zene és a templomi akusztika világával találkoznak, kiegészülve Bach és Vivaldi műveivel. „Rengeteg különleges helyszínen léptünk fel annak idején az Omegával. Lipcsében például egy klasszikus koncertszentélyben. A Szegedi Dóm és a Debreceni Nagytemplom falai között most ének nélkül szólalnak meg az egykori rockslágerek, a koncert felét Omega-dalok, a másikat Bach, Vivaldi zenéje adja majd” – avatott be a zenei részletekbe a gitáros.
„Idén nagyjából harminc hasonló fellépés van mögöttünk ezzel a zenei anyaggal, de Szegeden és Debrecenben igyekszünk meglepetéssel szolgálni a gyönyörű helyszínen helyet foglaló közönségnek. Nekem már 1994-ben megadatott egy amerikai turnén, Washingtontól San Franciscóig, hogy templomokban zenélhessek. De nem véletlen a helyszínválasztás, azt gondolom, Isten házában méltóképpen meg lehet emlékezni Kóbor Jánosról, Benkő Laciról, Mihály Tamásról, az egyszer volt és utánozhatatlan Omegáról” – zárta gondolatait a művész.
A színpadon Herbály Péter és Pleskó Béla ritmusszekciója mellett Kovács Zalán László tubaművész, Kovács-Dudás Klára citeraművész, valamint egyházi kórusok működnek közre, hidat képezve stílusok és generációk között.
