Ritka műfaji kísérlet a kereskedelmi tévében: október 17-én indul a Keselyű
A magyar televíziós piacon ritkán lehet valódi műfaji bátorsággal találkozni, a TV2 őszi kínálatának egyik legnagyobb dobása, a prémium minisorozatként beharangozott Keselyű azonban éppen ezzel próbálkozik. A sorozat október 17-től négy egymást követő szombat estén, közvetlenül a Megasztár után kerül képernyőre.
Az N. Nagy Zoltán sikerregénye alapján készült adaptáció olyan terepre merészkedik, amellyel a hazai kereskedelmi tévézésben korábban még alig találkozhattunk. A koncepció egyedülálló, a megvalósítás és a karakterformálás azonban vegyes érzéseket hagy maga után.
Egy megosztó médiaszemélyiség áll a középpontban
A történet középpontjában Zalán áll, akit Dér Zsolt formál meg: egy országosan ismert, sikeres, de rendkívül megosztó médiaszemélyiség. Zalán nem tipikus szimpatikus főhős, stílusa sokszor lekezelő, önző és megosztó, reggeli műsora mégis emberek millióit ülteti a képernyők és a rádiók elé.
A látszólag elért sikerek mögött egyre sötétebb árnyak gyülekeznek: a médiaszemélyiség közvetlen környezetében hirtelen elszabadul a pokol, a környezetében lévő emberek sorra esnek áldozatul egy rejtélyes, könyörtelen gyilkosnak. Ami kezdetben egyszerű, elszigetelt gyilkosságnak tűnik, arról a történet előrehaladtával kiderül, hogy egy sokkal összetettebb és sötétebb bűncselekmény-sorozat része.
Nyomasztó atmoszféra és félrement humor
A készítők ízig-vérig sötét tónusú, pszichológiai feszültséggel teli thrillert alkottak, amely egyedülálló színfolt a TV2 őszi felhozatalában. A sorozat vizuális világa és atmoszférája végig kifejezetten nyomasztó, komor képi világgal és fojtogató csöndekkel építi fel a fenyegetettség érzését.
Ezt az alaphangulatot a forgatókönyv időről időre humorosnak szánt jelenetekkel igyekszik megtörni, ám ez az ellenpontozás nem mindig működik zökkenőmentesen. A főszereplő Zalán viccesnek szánt megszólalásai sokszor átlépnek egy határon: a csipkelődő poénok helyett inkább a nyers, sértő humorra mentek rá az írók, ami miatt a néző a nevetés helyett inkább feszeng.
A mellékszereplők gárdája jelentősen kompenzálja a főhős ellenszenvét. A sorozat egyik legkidolgozottabb karaktere a Bezerédi Zoltán által megformált dörzsölt nyomozó, aki zseniális arányérzékkel egyensúlyoz a fanyar, szarkasztikus humor és a mély elkötelezettség között. Megszólalásai hordozzák a cselekmény valódi comic relief elemeit, miközben amikor kell, megrendítő komolysággal próbálja felgörgetni az egyre kuszábbá váló gyilkossági ügyet.
A feszültség végig megmarad
A történetvezetés egyik legnagyobb erénye, hogy ügyesen játszik a nézői elvárásokkal: a nyitó epizódban még azt gondolhatjuk, pontosan tudjuk, ki áll a gyilkosság hátterében, a narratíva azonban több merész fordulatot és csavart tartogat, amelyek fokozatosan elbizonytalanítják a közönséget. Különösen hatásos a történetidő kezelése: az idősíkok közötti ugrálások és a múltból felvillanó jelenetek nemcsak a szereplők hátterét világítják meg, hanem tovább fokozzák a drámai feszültséget.
A színészi alakítások közül messze kiemelkedik Zsigmond Emőke, aki Adélt, Zalán feleségét alakítja. Adél figurája a sorozat érzelmi és morális horgonya: rideg, fegyelmezett távolságtartásával, szinte stoikus komolyságával viseli el Zalán gátlástalan játékait, állandó figyelmetlenségét és bántó stílusát. Az a belső erő és elfojtott fájdalom, ahogyan a színésznő életre kelti ezt a szerepet, önmagában felérne egy nívós szakmai díjjal, Adél drámája pedig annyira hiteles, hogy a hasonló, toxikus kapcsolatban élő nézők azonnal át tudják érezni a karakter helyzetét.
Elismerésre méltó kísérlet, van még hova fejlődni
Összességében a Keselyű valóban kiemelkedik a kortárs magyar sorozatok és filmek mezőnyéből. Hazai alkotóktól ehhez hasonló, kőkemény thriller-műfajú próbálkozást még nem nagyon láthattunk a kereskedelmi televíziózásban, így a kísérlet maga mindenképpen elismerést érdemel.
Ugyanakkor látszik az is, hogy a nemzetközi élvonalbeli streaming- és tévés thrillerek színvonalához képest, elsősorban a karakterfejlődés és a dialógusok finomhangolása terén, van még mit behozni. A történet azonban kétségkívül leköti az ember figyelmét, az átgondolt rejtély és a sodró lendület pedig eléri a célját: a nézők hétről hétre izgatottan várhatják a következő epizódokat.
