István, a Király: Egy vitatott döntés árnyai
Az István, a Király című rockopera, amely mára a magyar színházi kultúra legikonikusabb részévé vált, nemcsak zenei és művészi értékei miatt vált emlékezetessé, hanem a szereplőválogatás körüli konfliktusoknak köszönhetően is. Az 1983-as bemutatója óta számos kérdést felvet a főszereplők kiválasztásának folyamata, különösen Varga Miklós helyzetét illetően.
A címszereplő, aki csak a hangját adta
Varga Miklós, aki azóta elválaszthatatlan része lett a rockoperának, eredetileg csak énekhangját biztosította a legendás darabhoz. Az ikonikus bemutatón, amelyet a később Királydombnak elnevezett helyszínen tartottak, a főszerepet végül Pelsőczy László alakította, míg Varga csupán a hangját kölcsönözhette István karakterének.
Ez a döntés váratlanul érte Vargát, ugyanis a próbák során szembesült azzal, hogy nem ő lesz a főszereplő. Egy próbafelvétel ugyan készült vele, de a produkció rendezője, Koltay Gábor nem lelt elég bizalmat benne, hogy egy számára ismeretlen előadóként színpadra engedje őt ebben a meghatározó szerepben.
Rendezői döntés és szerzői konfliktus
Szörényi Levente és Bródy János, a mű szerzőpárosa egyértelműen Varga Miklósra tette volna le a voksát, ám Koltay Gábor rendező úgy vélte, túl nagy kockázattal járna, ha az akkor viszonylag ismeretlen énekes az arcát is adná a produkcióhoz. Bár zeneileg senki sem vitatta Varga alkalmasságát, rendezői döntés született: képernyőn Pelsőczy László alakította Istvánt, aki Varga hangjára tátogott.
Rejtett döntések és váratlan igazságok
A döntés közlésének módja is legalább annyira zavaros volt, mint maga a folyamat. Varga később tudta meg, hogy már más játszik a próbákon, amikor saját hangját hallotta egy „kék szemű, szakállas fiatalember” alakításában. A rendező és szerzőpáros közötti nézeteltérés Varga utólagos elmondása szerint csak később jutott a tudomására.
Egy második esély diadala
Bár akkor csupán hangját adhatta, az énekes helyzete nem teljesen maradt jóvátehetetlen. Koltay Gábor rendező későbbi produkcióiban már főszerepeket bízott Vargára, ezzel bizonyítva, hogy végül is elismerte tehetségét. Az 1990-es Népstadionban rendezett előadásban például már teljes valójában ő alakította Istvánt, egyfajta „rehabilitációként.”
Örökség és emlékeztetők
Az István, a Király a maga idejében sokkal több volt, mint egy rockopera: a Kádár-rendszer egyik kulturális „szelepének” is tekinthető, amely a művészi önkifejezésnek adott teret egy szigorúan kontrollált időszakban. Az énekes helyzete pedig jól példázza, hogy a művészi alkotás mögötti emberi döntések mennyire meghatározóak lehetnek a végső eredmény szempontjából.
Forrás: www.blikk.hu/sztarvilag/hazai-sztarok/istvan-a-kiraly-varga-miklos-koltay-gabor/eqqcjmp
