Hujber Feri: A színész szakma megbocsáthatatlan múltja
Hujber Feri, a Magyarországon ismert színész, nyíltan beszélt arról, miért érzi, hogy a színész szakma soha nem fogja neki megbocsátani a múltjában hozott döntéseit. A Neshama TV podcastjában Hujber részletesen kifejtette, hogy a szakmai pályafutása alatt tapasztalt kihívások és a korábbi alkohol- és drogproblémák is hozzájárultak ahhoz, hogy nehezen találja a helyét a színházi világban.
Hujber mindemellett kiemelte, hogy egy konkrét esemény igencsak komoly törést okozott a kapcsolatában a szakmával. Mivel úgy érzi, hogy a bátrabb szerepformálás érdekében a való életből kell merítenie, a tapasztalat-alapú színészi játékot hitelesebbnek tartja. Meggyőződése, hogy ahhoz, hogy jól eljátsszon egy apaszerepet, valódi szülői tapasztalatokra van szükség.
Megosztotta, hogy évekkel ezelőtt hagyta el a Nemzeti Színházat, ahol Garas Dezső hívta őt egy főszerepre. A ‘Anyám, Kleopátrát’ szenvedélyes produkcióban való részvétel után, három hónappal később, Hujber úgy döntött, hogy visszaadja a szerepet, és Angliába költözik. Azt mondja, hogy ezt a döntést egy olyan hitvallás vezérelte, amely szerint a színésznek tapasztalatilag kell élnie.
Politikai nézetei és nyilvános megnyilvánulásai
Hujber Feri a nyáron nemcsak a színészetről, hanem politikai nézeteiről is nyíltan beszélt. Élesen bírálta Orbán Viktort, akiről már 1998-ban is kifejtette negatív véleményét. A színész emlékeztetett arra, hogy soha nem hitt Orbán szándékaiban, és kifejtette, hogy a politikai döntései kárt okoznak az ország számára. Hujber nem fél kimondani a véleményét, még akkor sem, ha tisztában van azzal, hogy ezzel megosztó lesz a közönség előtt.
A színész karrierje tele volt nehézségekkel és mélyreható személyes küzdelmekkel. Korai éveiben 13 évesen vált függővé a felnőttfilmek iránt, ami megnehezítette a kapcsolatait és a magányosság érzését fokozta. Hujber szerint a múltja és a karrierje alakulása egyaránt arra mutat, hogy a színészet hátterében sokkal komplexebb személyes tapasztalatok állnak.
Hujber egyértelműen rámutatott, hogy a múltja, a szenvedélybetegségei és a színészi döntései olyan terheket jelentenek, amelyekről úgy érzi, hogy a szakma soha nem fog tudni megbocsátani neki. A jövőt és a közönséget tekintve ez a terhelt múlt árnyékolja be jelenét.
