Dömsödi Gábor őszintén vallott anyagi nehézségeiről és korábbi költekezéséről
Dömsödi Gábor újságíró-politikus nyíltan beszélt arról az időszakról, amikor 63 és 65 éves kora között húsz hónapon át munkanélküli volt, és mindössze havi 62 ezer forintos nyugdíj előtti ellátásból kellett megélnie. Hiába próbált elhelyezkedni, még pénztárosként sem talált állást, ami különösen megalázó volt számára. Bár ismert közéleti szereplőként sokan tudták, ki ő, ez nem segítette hozzá ahhoz, hogy munkát kapjon.
Ebben az időszakban a család megélhetése felesége jövedelmén múlott, ami ugyan több volt, mint amit sok nyugdíjas megengedhet magának, de a helyzet így is nehézségekkel járt. Dömsödi nem titkolta, hogy a munkanélküliség mély nyomokat hagyott benne, és komoly önvizsgálatra késztette. „Az egy nagyon jó szociológiai tréning volt számomra, hogy néhány esetben gödörben voltam” – jelentette ki korábbi anyagi helyzetéről.
A nehéz időszak arra is rávilágított, hogy korábban nem gondolt eléggé a jövőre
Dömsödi elismerte, hogy a jobban fizető években nem takarékoskodott, nem értett a pénzügyekhez, és inkább élvezte az életet. Autókat vásárolt, sokat utazott, és tíz éven át öt lovat tartott a család. Ma már másként látja ezeket a döntéseket, és úgy véli, a lovakra fordított pénzből akár jelentős földterületeket is vásárolhatott volna, amelyek mára komoly vagyont érnének.
A húsz hónapos kényszerű leállás után élete rendeződött. Ismét Pásztó polgármesterévé választották, ma már a nyugdíjából és a YouTube-csatornájából származó bevételéből is meg tudna élni, polgármesteri fizetése nélkül is. Az anyagi biztonság most már más hangsúlyt kapott az életében, és a pénzét sem kizárólag magára költi. Korábban Bokor polgármestereként például fizetésének felét a település boltjának és kocsmájának megmentésére fordította, amihez még egy barátjától is kölcsönt kért, és azt a tisztségéből való távozása után is törlesztette.
A jelenlegi polgármesteri ciklusból hátralévő két és fél évre vállalta a pásztói feladatokat, és bár most ismét biztos jövedelme van, a húsz hónapnyi munkanélküliség tapasztalatait nem felejtette el. Ez az időszak nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is mély hatást gyakorolt rá, és arra ösztönözte, hogy másként tekintsen a pénzre és a jövőre való felkészülés fontosságára.
