Thürmer Gyula és Cipő: Egy különös barátság öröksége
Bódi László, közismert nevén Cipő, 2013. március 11-én hunyt el, mindössze 47 évesen, súlyos szívbetegség következtében. A Republikkal, a kilencvenes évek talán legmeghatározóbb zenekarával elért szűnni nem akaró népszerűsége sokáig átszögezte a magyar zenei életet. Politikai nézetei és azok kifejezésének módja azonban sokak számára megdöbbentő lehetett, hiszen Cipő nyíltan kommunistának vallotta magát, és tagja volt a Thürmer Gyula vezette Magyar Munkáspártnak.
Thürmer Gyula, a párt elnöke, nem csupán politikai társának, hanem barátjának is tekintette Cipőt. E barátság alapján azt nyilatkozta, hogy a közvélemény keveset tud arról a kölcsönös tiszteletről, amely a rockénekes és a konzervatív politikai vezető között kialakult. A találkozásaik során nem ideológiai viták, hanem a mindennapi élet kérdései álltak a középpontban, és mindketten vágynak arra, hogy egy tisztességesabb országban éljenek.
Cipő születése Kárpátalján, Ungváron történt, és mélyen tisztelte azt a szocialista rendszert, amelyben felnőtt. Elhelyezkedése a Munkáspártban nem csupán politikai elköteleződést jelentett, hanem egy közösséghez való tartozás érzését is, amelyben mind a ketten osztoztak a szocializmus eszméjében. Thürmer a halála után is emlékezett Cipő hiteles művészlélekként való megnyilvánulásaira, valamint arra, hogy a sikerével szemben szerény maradt.
Több, mint tíz év elteltével Thürmer Gyula még mindig mély csalódással és nosztalgiával tekint Cipő halálára, hiszen ő volt az, aki olyan barát volt, aki mindig a lehető legőszintébben beszélt a világról, a társadalomról és az emberek mindennapjairól. Cipő emléke a Munkáspárton belül ma is jelen van, kölcsönözve neki egyfajta hősiességet a baloldali politikai diskurzuson belül.
A két férfi közötti kapcsolat a szocialista eszmék és a művészet határain túllépett, hiszen mindketten arra törekedtek, hogy gyermekkori ideáljaikat megvalósítva, egy emberségesebb és igazságosabb világot teremtsenek. Cipő zenéje és Thürmer politikai működése közötti szoros kapcsolatok fontos elemei a magyar kultúra történetének, és az ilyen jellegű barátságok felélesztik a közönségben a vágyat, hogy újra létrejöjjön az összetartozás érzése.
