Voith Ági: Emlékek és Életrajzi Pillanatok a Színészet Legendájától
Voith Ági, a Jászai Mari-díjas és érdemes művész, akit a József Attila Színház örökös tagjaként tiszteltek, nemrégiben elhunyt. Halála óriási veszteséget jelent a hazai színházi világ számára. A Kossuth Rádió Nagyok című műsorának február 3-i adásában újból műsorra tűzték Voith Ági életéről és pályafutásáról szóló interjút, melyben a művész saját szavaival és bájos humorával mesélt életről, sorsról és a színház szeretetéről.
A megosztó személyiségét különösen emlékezetessé tették búgó hangja, csillogó nőiessége és ragyogó kacagása. Farkas Adrienne, a műsor házigazdája, hitelesen érzékeltette Voith árnyalt világát, amelyben a nevetés és a fájdalom keveredtek.
Az interjú során Voith Ági ö self reflektált, amikor elárulta, hogy bár a külseje vidámnak tűnhet, valójában pesszimistaként élte meg az életét. „Nem vagyok én egy vidám ember” – mondta, kifejezve, hogy a nevetés mögött sokszor nehézségek húzódtak meg. Gyerekkorának emlékei különösen gazdag színpalettán elevenedtek meg, a Bartók Béla úti otthon, édesapa katonatiszti mivolta és édesanyja, Mészáros Ági, Kossuth-díjas színművész tiszta és erkölcsös nevelése hatással voltak életére.
Az interjú egyik legérzelemmel teli pillanatában Voith felidézte az 1956-os forradalom traumatikus éveinek hatását életére. Édesanyja nyíltan elmondta a közönségnek, hogy amíg az orosz csapatok Magyarországon tartózkodnak, nem lép színpadra. Ekkor egy fiatal Voith Ági hiteles szavakat írt, amelyek édesanyja beszédének vázát képezték a Parlamentben. „A királynőt ledobták a trónról” – írta, ezzel szimbolikusan érzékeltetve a társadalmi feszültségeket és a változások szükségességét.
Voith Ági pályafutása 81 éve alatt olyan figyelemre méltó szerepeket játszott, amelyek maradandó nyomot hagytak a színházi életben. Még a könnyed darabokban is, mint a Jamaicai trombitás, a szenvedéllyel és odaadással játszott, mindig a jelen által keltett energiában megélve a szerepeket.
A művész felfogása a színházi világról mélyen áthatotta gondolkodását. „A játék tartja életben a színészt” – mondta, hangsúlyozva, hogy a közönséggel való interakció a legfontosabb a színházban. Az őszinte kommunikáció és a közönség szeretete táplálta kreatív szellemét, ami lekötelezetté tette őt a színpad iránt.
Voith Ági öröksége nem csupán a színpadi teljesítményekben, hanem az emberek szívében és elméjében is tovább él. Az általa meghatározott értékek és emlékek számos színházi generációnak adtak inspirációt. Kétség sem férhet hozzá, hogy a színház világában betöltött szerepe, valamint személyes hitvallása valóságos örökséget hagyott hátra. A Kossuth Rádió Médiaklikk oldalán az interjú teljes verziója is meghallgatható, amely lehetőséget ad arra, hogy megismerjük ezt a különleges és emlékezetes életet.
