A fagylalt drágulásának története
Az 1960-as évek végén a jéghideg édesség, a fagylalt, még csupán 50 fillérért volt megszerezhető, ám a mai árakhoz képest ez csupán egy elenyésző összegnek tűnik. Mára a fagylalt gombócának ára több mint ezerszeresére nőtt, a nyári hónapokban alig találni 600 forint alatti áron, ami már a legtöbb cukrászdában elérhetetlen. Az árnövekedés drámaiságát legjobban a téliszalámi árának tükrében érzékelhetjük; míg egy gombóc fagyi ára az 50 filléres időszakban a szegényebb generáció számára is elérhető volt, ma sok család számára luxus beszerzésnek számít.
Fagylalt a Kádár-korszak idején
Az állami monopol helyzet és az alapanyagok hiánya sok esetben a silány minőségű fagylaltok megjelenéséhez vezetett. A 70-es években a különböző ízváltozatok hazai elérhetősége még korlátozott volt; sokszor az egekbe szökött árakkal kellett szembenézniük a vásárlóknak, miközben légies, vizes állagú édességet szolgáltak fel a kínálatban. A cukrászdák nem álltak meg a csokoládé és vanília ízeknél; ám a silány, víz alapú hygroszkópos és állami porból készült fagyik világa a kevesebb ismert íz mellett modern ínycsiklandó változatokat sosem birtokolhatott.
A versenyképes piac megjelenése
Az évtized végén felbukkantak a magánfagyizók, és a Leo jégkrém széles választékával egy új korszak kezdődött. Az innováció mellett az árazás változása drámai volt: a pálcikás jégkrém ára egy gombóc fagyi árával is vetekedett, a drágulási tendenciák viszont mind a hűsítő nyári édesség igényét, mind az ár’szint csökkenését robbanásszerűen megkövetelték.
Az árak emelkedése és a vásárlási szokások változása
Napjainkban a fagylalt fogyasztása már nem csupán apró kiadást jelent a családok költségvetésében, a rendszeres fagylaltozás legalább ötezer forintos költséget is jelenthet. A vásárlók sokszor érzelmi kötődést éreznek e klasszikus édesség iránt, de az ára sokakat visszatart a rendszeres vásárlástól. Az alapanyagok és energia drágulásának következményeként a fagylalt ma már valóban luxuscsemege lett, emlevé téve a társadalmi eltéréseket az édes hűsölésélvezetében. Az elmúlt évtizedek árnövekedése valóban epochális pillanatokhoz vezetett; az egykori 50 fillérek helyett ma már csupán egy gombócért 700 forint fölötti vételt kérnek el a nyári hőségben.
A minőség és választék fejlődése
A minőség javulása az 1970-es évek közepétől barátságosabb ízekkel és textúrákkal bővült. Az új privát cukrászdák és jégkrémek minőségi versengése megérdemli a figyelmet, amely széles spektrumot kínál, szemben a korábbi, szabályozások alá eső, silány termékekkel.
A fagylalt hirtelen népszerűsége
A pálcikás jégkrém felfutása új ízekkel színesítette a jégkrém helyszíneket; az emberek megkezdték a hagyományos helyek elhagyását, a minőségi finomságok felé nyitva az utat. A jégkrémek terén, melyeket a Kádár-korszak áramlatai határoztak meg, új értelmet nyert a minőségi hűsítőnk – ám a hegyekben való fagylaltozás közben sokan már visszavágynak az ártatlanabb időszakokhoz.
Ez a hirtelen árnövekmény a fagyizás világába való belépést a mai fiatalok számára nem könnyíti meg. Az árak növekedése és a hagyományos ízek iránti nosztalgia feszültséget teremt, így a buszos kirándulásra vágyó család csak spekulálhat, mert a múlt szép emlékeinek csak az íze maradt hátra.
Forrás: blikk.hu
Forrás: www.blikk.hu/aktualis/belfold/fagyizas-szocializmus-idejen-retro/r9mgv0g
