Meddig tűrhetők a közösségi közlekedés viszontagságai?
Fellángolt a közösségi közlekedésben dolgozók elégedetlensége: a MÁV, a Volánbusz és a BKV dolgozói közös demonstráció lehetőségét fontolgatják. A járművezetők és ellenőrök mindennapi munkáját megkeserítik az utasok egyre gyakoribb és durvább verbális, illetve tettleges támadásai.
Szüntelen agresszió és tehetetlen döntéshozók
Az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) és más érdekvédők évek óta kongatják a vészharangot, ám az eredmények elmaradnak. Pintér Sándor belügyminisztert már öt éve szólították fel hatékony intézkedések megtételére, ám mindezidáig nem történt érdemi változás. Eközben az atrocitások egyre nyomasztóbb mértékeket öltenek, a dolgozók biztonsága épp úgy az út szélén hever, mint az igazság érdekében zajló politikai akarat.
Távol áll a biztonság a közösségi közlekedés dolgozóitól
A járművezetők mindennapjait uraló erőszakos helyzetek tragikus történetekben öltenek testet: leköpött, bántalmazott kalauzok, megvert sofőrök, akiket gyakort emlegetnek mentőautók helyszíni jelenlétével együtt. Sok dolgozó válik célponttá olyan hétköznapi helyzetekben, mint a bliccelők figyelmeztetése vagy éppen egy zsúfolt forgalmi dugó.
Ki védelmezi a védekezőket?
Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke egyértelműen és nyíltan teszi fel a kérdést: „Meddig lehet ezt tűrni?” Miért nem lépnek a jogalkotók? Miért hagyják magukra azokat, akik nap mint nap százezrek biztonságáért dolgoznak? Felvetése nemcsak jogos, hanem égető fontosságú. Az illetékesek lebegtetett hallgatása nem pusztán szakmai hanyagság, hanem a helyzet egyre romló spirálját mélyíti tovább.
Legyen elég a tehetetlenségből!
Keserű irónia, hogy 2020 óta sem született konkrét és megbízható megoldás az ügyben. Az agresszió egyre szélsőségesebb jelleget ölt, míg a politika mintha vak és süket lenne a látszólag marginális, de annál égetőbb jelenségre. A dolgozók életét fenyegető veszély valóságos helyzet, nem politikai szlogen.
Egy lehetséges végpont
Naszályi Gábor pesszimista, de egyértelmű: előbb-utóbb emberélet veszhet el a közöny és halogatás miatt. A szakszervezeti vezetők nem engedhetik, hogy még egy dolgozó áldozatává váljon a rendszer közömbösségének vagy a jogalkotók döntésképtelenségének. A demonstráció talán az utolsó vészkiáltás, amely figyelemfelhívó szándékkal próbál meg hatást gyakorolni, kiemelve: az erőszakra nincs mentség.
Ki fizeti meg az árát?
A jelenlegi helyzet súlyos morális és szakpolitikai kérdéseket is felvet. Vajon hány bántalmazás, hány tragikus nap és hány kiáltó panasz kell ahhoz, hogy a hatalom végre átlépje a cselekvés küszöbét? Meddig lehet felelősség nélkül hagyni, hogy egy szakma dolgozói erőszak árnyékában végezzék munkájukat?
Forrás: www.blikk.hu/aktualis/belfold/mav-volan-bkv-kozos-demonstracio/wms1gh3
