Plágiumvádak: a TISZA Párt magyarázata
A TISZA Párt új „Kell egy jobb ország!” című mozgalmi daluk megjelenése után viharos gyorsasággal indultak a plágiumvádak. Többen felháborodtak, hogy a klip képi világa és koncepciója feltűnő hasonlóságot mutat a svéd Kent együttes 2016-os „Då som nu för alltid” című videójával. A párt azonban egyáltalán nem hátrált meg a kritikák elől.
A párt sajtóosztálya nyilatkozott, és részben elismerte az inspiráció tényét. Kifejtették, hogy Radnai Márk, a klip rendezője, valóban merített a Kent videójából, ám hangsúlyozták, hogy az alkotási folyamat természetes részének tekintik az efféle hatásokat. Kiemelték, hogy szerintük az inspiráció nem egyenlő a másolással.
Inspiráció vagy lopás?
Eredeti vagy nem, a TISZA Párt kifejezetten büszke az alkotásukra. Szerintük a dallal és a klippel már „bőven 1 millió fölött járnak” a megtekintések száma szerint, közösségimédia-felületeken is pozitív visszajelzések érkeztek. A vidékies retorika és a szerzői attitűd ezen a ponton találkozik: a „nem lopás, hanem inspiráció” jelmondatra helyezik a hangsúlyt.
A válaszuk nyomán próbálták elmagyarázni, hogy a művészeti világ minden területén jelen van mások munkáinak hatása, és ez az alkotási folyamat szerves része. A párt szerint ezek az inspirációk új gondolatok születéséhez vezetnek, hozzáadva valami egyedit a világhoz.
A művészet határvonalai
Ha van egy határ a tehetség és a másolás között, azt a TISZA Párt egészen újradefiniálni látszik. Kijelentették: „Egy meglévő alkotás hatására létrehozott erősebb, mélyebb vagy egyedibb mű a művészet fejlődésének alapvető eleme.” Úgy vélik, hogy ez a gyakorlat nem elvesz, hanem éppen hogy új gondolatokat és érzéseket hoz létre.
Majd önelégülten hozzátették: „Az inspiráció az alkotói mentalitás természetes része. Akik ezt nem értik, azok vagy szándékosan kötözködők, vagy egyszerűen képtelenek a művészet komplexitását átlátni.”
Egyedüli felelősségvállalás: vagy mégsem?
Radnai Márk neve ebben a történetben központi figura lett. A rendező szerepe a koncepció kidolgozásában megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a párt váratlan módon a kreatív szabadság mögé bújt. Megosztották, hogy ezzel nemzetközi szinten releváns művészeti párbeszédet szerettek volna elősegíteni.
Az, hogy ez a „párbeszéd” mennyire koptatja el a hitelességüket, már más kérdés. Az alkotás mögötti intellektuális magabiztosság fényezése helyett talán érdemesebb lenne egy tisztább hozzáállást képviselni – de ezt rájuk bízzuk.
Megítélés?
A kérdés továbbra is ott marad, hogy meddig terjed az inspiráció, és hol kezdődik a másolás. A TISZA Párt megközelítése talán egy újkori mentsvár, de az efféle vitákban folyamatosan elmosódnak a művészeti etika szabályai. Amíg pedig ez a vita zajlik, a párt valószínűleg továbbra is sikerként könyveli el az emberek figyelmét – bármi is legyen annak indítéka.
Forrás: www.blikk.hu/politika/magyar-politika/tisza-klip-plagium-vad-valasz/1vs4mcn
