Az új Éhezők viadala-film megríkat: ilyen lett Az aratás hajnala

által T Balazs

Az Éhezők viadala: Az aratás hajnala – érzelmi mélységek és a franchise legjobb arénája

Suzanne Collins visszatért Panem kegyetlen világába, és a mozis adaptáció bebizonyította, hogy a franchise-ban még mindig óriási tartalékok rejlenek. Az Éhezők viadala: Az aratás hajnala nem csupán egy újabb véres túlélőshow, hanem egy mélyen emberi, érzelmekre építő karakterdráma, amely új megvilágításba helyezi a jól ismert trilógia eseményeit.

A történet 24 évvel Katniss Everdeen önkéntes jelentkezése előtt, az 50. Éhezők Viadala, vagyis a második Nagy Mészárlás idején játszódik. A Kapitólium jubileumi kegyetlenségeként a körzeteknek ezúttal kétszer annyi kiválasztottat kell az arénába küldeniük, ami 48 fiatal élet-halál harcát jelenti. A 12. körzetből így sodródik az események középpontjába a fiatal Haymitch Abernathy, aki a családjától és a szerelmétől elszakítva kénytelen szembenézni a rendszer könyörtelenségével.

A túlélésért folytatott küzdelem során nemcsak az aréna halálos csapdáival, hanem a hatalom gépezetét irányító Coriolanus Snow elnök játszmáival, valamint olyan kulcsfigurák terveivel is találkozik, mint a viadalmester Plutarch Heavensbee, a zseniális Beetee, vagy a később legendássá váló mentor, Mags és a különc Effie Trinket.

Joseph Zada elviszi a hátán a filmet

A casting bejelentésekor sok rajongó szkeptikusan fogadta a hírt, hogy a viszonylag még feltörekvőnek számító Joseph Zada kapta meg a fiatal Haymitch Abernathy szerepét. A kétségek azonban az első percekben szertefoszlanak: Zada elképesztő érzékenységgel és karizmával viszi a hátán az egész produkciót. Tökéletesen hozza a kezdetekben kedves, közvetlen és mindenkivel jól kijövő fiút, aki életvidám fiatalemberként vág neki a megpróbáltatásoknak, majd szívszorító hitelességgel mutatja meg azt a mély lelki törést, amelyet a viadal borzalmai hagynak rajta.

Mellette külön ki kell emelni Ralph Fiennest, aki telitalálatnak bizonyult a hatalma csúcsán lévő, mégis sebezhető pontokkal rendelkező Snow elnök szerepében. Fiennes rideg, számító vezetőként jelenik meg, akinek a szeme előtt látszólag egyetlen cél lebeg: a totális megfélemlítés. A film azonban izgalmas csavart visz a figurájába: az eredeti trilógiához képest jóval többet kapunk a gondolkodásából, sőt, felcsillan benne egyfajta maradék naivitás is.

A rajongók számára pedig hatalmas ajándék, hogy néhány perc erejéig újra feltűnik a vásznon az eredeti gárda színe-java is Woody Harrelson, Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson személyében.

Elengedhetetlen az eredeti trilógia ismerete

Míg az előző előzményfilm, Az énekesmadarak és kígyók balladája önállóan, előképzettség nélkül is teljesen élvezhető volt, addig Az aratás hajnala esetében van egy rossz hír azok számára, akik nem látták az alapműveket. Ez a fejezet ugyanis rendkívül szorosan összefügg az eredeti trilógiával, így a teljes élményhez mindenképpen érdemes előzetesen legalább belekukkantani Katniss történetébe.

A film igazi sztárparádét vonultat fel, a szemfüles nézők pedig azonnal felismerik, hogy a karakterek zömét már ismerik a popkultúrává vált eredeti szériából. A különbség az, hogy akiket korábban csak futólagosan láthattunk, most valódi mélységet és újabb rétegeket kaptak. Ez az első olyan Éhezők viadala-film, amelyben ténylegesen belátunk a rendszer kulisszái mögé, és olyan pillanatokat helyez éles fénybe az eredeti részekből, amelyek által hirtelen minden korábbi utalás értelmet nyer.

Öldöklés helyett a miértek és az érzelmek kerültek a fókuszba

A készítők bátor és rendkívül hálás döntést hoztak azzal, hogy nem a nyers öldöklésre és a sokkoló akcióra helyezték a hangsúlyt, hanem sokkal inkább az érzelmeket és a mozgatórugókat tolták előtérbe. Ennek köszönhetően sokkal közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, és végre választ kapunk a franchise legnagyobb nyitott kérdéseire. Megtudjuk, miért fordul Haymitch folyamatosan az alkohol bódulatához, mi volt Plutarch Heavensbee valódi indíttatása a lázadás segítésében, és mi hajtotta Beeteet a színfalak mögött. Sőt, a film arra az alapvető kérdésre is megadja a sokkoló választ, hogy az arénában zajló viadalt valóban csupán a gyerekek egymás elleni harca dönti-e el, vagy sokkal sötétebb erők mozgatják a szálakat a háttérben.

A franchise eddigi legjobb arénája

Vizuális szempontból a film egészen kiemelkedőt nyújt. Bár a Kapitólium csillogó utcáiba és a különböző körzetek mindennapjaiba ezúttal kevesebb – vagy helyenként szinte semmilyen – betekintést nem nyerünk, az aréna látványvilága mindenért kárpótol. A színtér kidolgozottsága, a természet látszólagos szépsége és a benne rejlő halálos veszélyek kontrasztja az eddigi legjobb és legemlékezetesebb arénát eredményezte a sorozat történetében.

Összességében

Az aratás hajnala talán a legjobb Éhezők viadala-film, ami valaha készült. Egy olyan önálló, mégis szervesen illeszkedő történetet kaptunk, amelynek főszereplői a már régóta szeretett karakterek, és amely nélkül fájdalmas, betöltetlen fehér foltok maradtak volna Panem történelmében.

Ezt is kedvelheted