Szívműtéten esett át Gujdár Sándor
Emlékezetes születésnapot ünnepelt november 8-án a magyar labdarúgás egyik ikonikus hálóőre, ám komoly egészségi harcot vív. Gujdár Sándor, aki az 1978-as argentínai világbajnokságon védte a magyar válogatott kapuját, nemrég otthonában lett rosszul: életmentő beavatkozásra volt szüksége. A 25-szörös válogatott, a Honvéddal bajnoki aranyat nyerő legenda őszintén beszélt az állapotáról, a kortársai elvesztése miatti fájdalomról, és arról, hogy ma már egyetlen órás séta is komoly kihívást jelent számára.
Rosszul lett otthon, szirénázó mentő vitte kórházba
Gujdár Sándor november 8-án ünnepelte 75. születésnapját, ajándékba az élettől egy pacemakert kapott. A Honvéd egykori kapusa 246 meccsen védte a kispestiek kapuját, és egy bajnoki arany, valamint két ezüst büszke birtokosa. Pályafutását 1982-ben a görög Arisz Szaloniki csapatában fejezte be, mégpedig azért, mert egy bajnoki mérkőzésen az ellenfél csatára úgy fejbe rúgta kivetődés közben, hogy koponyaalapi töréssel, életveszélyes állapotban, kómában szállították kórházba. Hosszú-hosszú idő kellett a felépüléséhez.
– Tulajdonképpen sokáig nem volt okom panaszra. Egészen tavalyig, vagyis 74 esztendős koromig edzősködhettem a gyerekek mellett. Volt erőm és volt kedvem ehhez, de aztán eljön a pillanat, amikor be kell ezt fejezni – idézte fel a legendás kapus, majd visszaemlékezett az augusztusi drámára. – Balatonfüreden élek, gyönyörű környezetben, a tó közelében, és a helyi futballpálya, na meg a csapat sokáig a második otthonom volt. A bajok most augusztus végén kezdődtek, amikor otthon rosszul lettem. A családom mentőt hívott, amellyel szirénázva meg sem álltam a veszprémi kórházig. Az ott elvégzett vizsgálatok után már vittek is a fővárosba, a Honvédkórházba. Majd jött a gyors diagnózis, hogy komoly gondok vannak a szívemmel, s már vittek is a műtőbe, hogy beültessenek egy pacemakert. Néhány napot töltöttem bent, aztán hazaengedtek, de bevallom, nem vagyok túl jól. Folyamatosan szedem a gyógyszereket, magas a cukrom, és megannyi kivizsgálás vár még rám. Nem így képzeltem a 75. születésnapomat. Kihagytam volna az élet ajándékát, ezt a pacemakert.
Egy ország várta a vb-nyitányt, ő állt a kapuban
Gujdár 1978. június 2-án állt a magyar válogatott kapujában az argentínai világbajnokság nyitómeccsén. A csapat 2-1-re kikapott, majd az olaszok és a franciák is legyőzték. Gujdár ma is felejthetetlen emlékként gondol vissza mindarra, ami csaknem 50 évvel ezelőtt Dél-Amerikában történt, és az argentinok, valamint a franciák elleni csoportmeccsen is ő védett. A Honvédnál később kapusedzőként is szolgálta a klubot. Minden korszaknak megvoltak a kapusideáljai Magyarországon: az 50-es évek Grosics Gyuláról, a 60-as, 70-es esztendők pedig Géczi Istvánról és Szentmihályi Antalról szóltak, aztán jöttek a fiatalabbak, Mészáros Ferenc a Vasasból és Gujdár Sándor a Honvédból.
Egyre több kortársától búcsúzik
– Próbálok mindig a szépre emlékezni. Az argentin vb valóban felejthetetlen emlék, még akkor is, ha minden mérkőzésen vereséget szenvedtünk. Pedig a szövetségi kapitány, Baróti Lajos irányításával erős csapattal és nagy reményekkel utaztunk Dél-Amerikába. Olykor eszembe jutnak a pályafutásom különböző pillanatai, jönnek vissza a meccsek. És ahogy hallom, olvasom a híreket, egyre szomorúbb leszek attól, hogy az egykori kortársaim, riválisaim szinte már mind meghaltak. Mészáros Feri a Vasasból, Kovács Laci a Videotonból és most, a napokban Rothermel Ádám a Dózsából ment el – mondta megrendülten. – Természetesen figyelemmel követem egykori csapatom, a Honvéd szereplését, de attól sem lesz jó kedvem. Olykor hívnak, keresnek a korábbi játékostársaim, Gyimesi Laci, Garaba Imi és a többiek, hogy várnak szeretettel a Bozsik Stadionban valamelyik meccsen. De most örülök, ha egy órát tudok sétálni a Balaton-parton.
