Száz éve hunyt el a magyar származású Harry Houdini, a bűvészet legendája
Száz éve, 1926. október 31-én, halloween napján hunyt el a világ egyik leghíresebb bűvésze, a magyar származású Harry Houdini. A halál hivatalos oka hashártyagyulladás volt, de a legendák szerint szerepe lehetett abban is, hogy néhány nappal korábban váratlanul hasba ütötték: egy kíváncsi egyetemista így tesztelte az állóképességét.
Houdini Budapesten, a VII. kerületben született 1874-ben Weisz Erik néven, de négyéves korától az Egyesült Államokban nevelkedett, ahol gyerekként cipőpucolóként és újságkihordóként is dolgozott. Tizenhét évesen lett Harry Houdini, a bűvész és kártyakirály, majd a bilincskirály.
A bűvésznek állítólag volt egy trükkje: bárhol megüthették, ő kibírta. Torontóban éppen a leveleit olvasta, amikor három egyetemista odament hozzá, és megkérdezte, igaz-e, hogy bármelyik pontján meg tudják ütni, és nem lesz baj. Azt mondta, igen, de nem volt rendesen felkészülve erre – mesélte a Blikknek George Hardeen, Houdini testvérének unokája, miután David Merlini meghívására Budapestre látogatott. Hozzátette: Houdini mindig felkészült mindenre, az évszázad fordulóján kint futott, súlyokat emelt, a Fiatal Férfiak Keresztény Egyesületébe (YMCA) járt edzeni, jéggel teli kádban fürdött, hogy felkészítse a testét a folyókra, amelyekbe ugrani fog. Az idő előrehaladtával azonban a teste kezdett elfáradni mindattól, amin keresztülment.
Az orvosok szerint gyulladt volt a vakbele, amelyet 1926-ban nem tudtak megműteni. A gyulladt vakbél megpattant, negyvenfokos láza lett, majd összeesett a színpadon Detroitban. Kórházba szállították, és még öt napig küzdött, mielőtt meghalt – idézte fel a családi történetet a leszármazott.
A családi magyarázat és az eltérő orvosi vélemények mellett keringett olyan elmélet is, amely szerint Houdinit spiritiszták mérgezték meg. A világhírű bűvész nemcsak elítélte a hamis mágiát, hanem sorra le is leplezte a magukat médiumnak valló embereket. Erről szólt 1924-es, A Magician Among the Spirits című könyve is. Szimbolikus végső csapásként feleségével, Bess-szel abban egyezett meg, hogy halála után megpróbál majd üzenni neki a túlvilágról, még egy titkos kódban is megállapodtak. Az özvegy azonban tíz éven át hiába tartott szeánszokat, sosem sikerült a kapcsolatfelvétel.
Houdini a természetfeletti képességek helyett a megfelelő fizikumban, a felkészültségben és a technikában hitt. Figyelme a kártyatrükköktől hamar a szabadulós mutatványok felé fordult: a különféle bilincsek levétele után arra is rájött, miként lehet kibújni egy kényszerzubbonyból. 1904-ben egy olyan speciális bilincset is levett magáról, amelyet öt évig készített egy kovács, de Moszkva híres börtönéből, a Butirszkajából is sikerült kiszöknie.
Megkötözve zárták vízzel teli tartályokba, 1912-ben pedig a New York-i East Riverbe eresztették le egy ládában, ahonnan szintén ki tudott szabadulni. Merész húzását minden idők legszenzációsabb mutatványának nevezte a Scientific American című tudományos magazin, ami szintén jelezte, hogy Houdini képességei nem voltak természetfelettiek, noha a trükkjeire sokszor nehéz volt magyarázatot találni.
1915-ben majdnem belehalt abba, hogy élve eltemették, a mutatványa ötletét azonban így sem vetette el: addig gyakorolt, amíg össze nem állt a produkció, amelynek keretében kényszerzubbonyban zárták volna egy koporsóba egy homokkal teli tartályban. A lehetetlennek tűnő szabadulást 1927-ben mutatta volna be a színpadon, erre azonban már nem kerülhetett sor.
